Putyin adja Lajčák hátszelét

Tucatnyian indultak, eddig három „előválasztási” fordulót tartottak, végül pedig a nagyhatalmak döntenek. Mi ez? Az ENSZ-főtitkár megválasztása, amelybe ezúttal szlovák jelölt is bekapcsolódott. Tehette mindezt azért, mert ezúttal – az ENSZ-en belüli nem hivatalos felosztás szerint – az úgynevezett kelet-európai blokknak kellene a szervezet vezetőjét adnia. A „területi beosztás” még a régi, 1989 előtti világot képezi le, ám a közép-kelet-európai államok ragaszkodnak hozzá: ha a mostani erőviszonyokhoz és politikai helyzethez (EU- és NATO-tagság) szabnák a felosztást, a posztszocialista államok nagy része a nyugati blokkban találná magát, sokkal súlyosabb partnerek társaságában. A régi rendszer régiónk kis országainak kedvez, már csak azért is, mert az öt, az ENSZ Biztonsági Tanácsában vétójoggal rendelkező nagyhatalom nem szokott főtitkárt adni – így Oroszország kiesik –, a régió másik nagy állama, Ukrajna pedig az orosz–ukrán konfliktus miatt nem rúghat labdába. A jelöltek fele így is a közép-európai régiótól távoli országokból származik, ez is mutatja, hogy nem mindenütt gondolják úgy, hogy az ENSZ-nek tartania kellene magát a szokásjoghoz.

Marad-e a szokásjog vagy sem, erről is leginkább az öt vétójoggal bíró állam dönt, pontosabban az ő konszenzusos egyezségük. Hiába nyerte mindhárom „előválasztást” António Guterres – akit egyébként az egyik legfelkészültebb jelöltnek tartanak –, Moszkva állítólag meg fogja vétózni az ENSZ menekültügyi főbiztosi posztját betöltő volt portugál kormányfőt. És itt jön képbe a „mi emberünk”. Lajčák júliusban a középmezőnyben végzett, az augusztus eleji szavazáson a vert mezőnyben, s ekkor úgy tűnt, a szlovák külügyér bedobhatja a törülközőt. A törülköző helyett viszont Robert Fico dobta be magát. Nem sokkal a Vlagyimir Putyinnál tett látogatása után megtartott harmadik körben már a második legtöbb voksot gyűjtötte be a szlovák külügyminiszter. Ezzel pedig az egyik legfőbb esélyessé vált, feltéve ha igaz, hogy Guterrest valóban kigolyózzák az oroszok. Lajčáknak innentől kezdve csak arra kell vigyáznia, hogy ellene ne akarjon egyik nagyhatalom sem vétózni, mert akkor csomagolhat.

Kérdéses, Putyin keze milyen messzire ér el, s mit tudott nála elintézni a szlovák kormányfő, ám az indulók közül legjobban Lajčák feküdne Moszkvának. Amellett, hogy az oroszokkal az átlagnál mindig jobb kapcsolatokat ápoló Fico kabinetjének stabil tagja, a 80-as években szovjet diplomataképzőben szerezte egyetemi oklevelét. Emellett tipikus diplomata: Moszkva úgy érezheti, a sótlan, senkivel össze nem vesző, a nagy szerkezeti reformokról hallani sem akaró koreai Ban Ki Mun méltó utódja lehet. Ebben pedig partnerre lelhet a többi állandó BT-tagban is: a vétójoggal bíró legbefolyásosabb öt ország nem igazán érdekelt a szervezet átfogó átalakításában.

Lajčák megválasztása lenne a szlovák kormányzat legnagyobb külpolitikai sikere – igaz, hogy az ENSZ-főtitkár sok vizet nem zavar, ám ettől még két lábon járó országimázs. Főként egy olyan ország számára, amelyet a világban rendszeresen Szlovéniával kevernek, rosszabb esetben pedig azt sem tudják, hogy létezik. Paradox módon ezt a sikert nem a kivételes képességeknek, hanem a középszerűségnek és a simulékonyságnak köszönhetnék Ficóék. Mint látjuk, bizonyos szinteken ezek az erények számítanak.