Pukkantani tudni kell

Hiába, pukkantani, mármint pezsgősdugóval, tudni kell. Az óévbúcsúztató közeledtével nem árt, ha tisztában vagyunk a pezsgőbontás rejtelmeivel, feltéve ha valóban szárazak akarunk maradni az üveg felbontásakor, és nem szeretnénk, hogy a bódító italnak akár egy cseppje is kárba vesszen. Nincs mit tenni, mondják, koccintani csak száraz pezsgővel, az első kortyokat lenyelni pedig csak tiszta ruhában és fejjel illik. A további kortyokra természetesen a fenti szabály már nem érvényes.

Nos, a higgadtságukról méltán, pezsgőikről már kevésbé híres briteket sem hagyta nyugodni a probléma, vagyis az óvatos pezsgőbontás titka. A királyság egy hű alattvalója, bizonyos Kovács István, akarom mondani Steve Smith gondolt egy nagyot, és megalkotta a pezsgőbontás régóta kutatott képletét, melyet a nemes albioni borász tiszteletére Smith törvényének neveztek el. A képlet roppant egyszerű... bár én alig-alig merem bevallani, hogy nem értem. Ez persze nem kell, hogy elriassza önöket. A formula tehát imigyen fest: P=T/4,5+1. Ahol is: P=nyomás, T=hőmérséklet, a pezsgőt pedig a felbontása előtti három-négy órában 5–7 fokra kell lehűteni. Hogy önök sem értik?!

Az óév utolsó éjszakáján tehát ne csak tüllel, hanem tollal is lássák el magukat, illetve papirossal, jobban mondva elég lesz az itatós is, hogy mielőtt a pezsgőbontás kockázatos műveletére vállalkoznak, kellő körültekintéssel és alapossággal megállapíthassák a fenti képlet alapján a pukkantás optimális feltételeit. Ha így cselekednek, higgyék el – ha nem is nekem, de legalább a képlet megalkotójának –, egy csepp pezsgő nem sok, annyi sem hull majd a szőnyegre, illetve az öltözékükre. És ha mindez megtörtént, és túl vannak azokon a bizonyos első kortyokon, ne feledjék, legyenek kellőképpen óvatosak, nehogy szilveszter éjjelén is, már csak megszokásból is, a mértékletesség bűnébe essenek.