Privatizálj és a vételárat is kérd vissza

„A választási kampány áldozata vagyok” – jelentette ki az éppen tanzániai vadászaton járó Jozef Majský, az ország leggazdagabb embere, amikor a Nemzeti Vagyonalap portfóliójába tartozó VAB cég megkárosításáért nyomozás indult ellene. Majský kijelentése nehezen értelmezhető, hiszen saját bevallása szerint egyszerre több pártot is pénzel, felesége pedig éppen most húzta magára a HZDS mezét. Ellenben már maga a felvetés is sokat elárul a hazai viszonyokról. Azt ugyanis csak a magunkfajta egyszerű halandó képzeli, hogy a karrier netovábbja valamit olcsón megszerez az állami vagyonügynökségtől, majd örök életre élvezni a javakat. A jobbaknak ez csak a kezdet, igazán nagy üzlet a leélt cég visszadobása az államnak, és az eredeti vételár visszakövetelése. „A szerződés alapján jogom van erre” – jelentette ki a Nagy Ember, szemrebbenés nélkül besorolva magát azok közé, akik több száz milliós csalással a számlájukon (legalábbis nyomozati fázisban) nyugodtan járnak-kelnek a hazai elit társasági rendezvényein.

Az ügy kimenetele azért is érdekes lesz, mert az illető tudja, miként védje a hátát. Például közel egy tucatnyi hazai médiumban rendelkezik befolyással, így aki vele kacérkodik, meglehetősen nagy össztüzet kockáztat. Ráadásul hamarosan új kormányunk is lesz, így ennek is el kell majd döntenie, hogy a szerecsenmosdatásban melyik oldalon is áll valójában.

Miközben a nagyvállalkozók görbe útjaira figyeltünk, a kormány kiírta az utolsó nagy privatizációs pályázatot. Ennek érdekessége, hogy maga a kormány sem tudta eldönteni mit is akar, így az ezer sebből vérző Szlovák Villamos Művek kisebbségi részvénycsomagja iránt érdeklődőknek két ajánlatot is kell adniuk. Ráadásul gyorsan kell reagálniuk, hiszen a pályázat szeptember végén, a parlamenti választásokat megelőző napokban zárul. A döntést viszont az új kormány hozza meg. Ezzel főként Fico nyarát keserítették meg, aki egyrészt teljes erőbedobással küzd az új kormányban való minél nagyobb részért, eddig viszont minden alkalmat kihasznált arra, hogy a villamos művek teljes állami kézben maradása mellett kardoskodjon.

Két hűtött sör elfogyasztása közben érdemes odafigyelni Vladimír Mečiar vergődésére is, aki egyelőre jócskán ráfutott a privatizációs különszámlák nevezetű lépre. Valószínűleg a híres kibeszélő tehetségére és minden eszközre szüksége lesz annak megmagyarázására, miként is lehet az aláírása olyan döntések alatt, amelyekről eddig azt mondta, hogy nem is hallott róluk. Mi pedig már csak hagyományosan rághatjuk a kefét, belegondolva, mit is lehetett volna kezdeni az élet különféle területein azzal a 12 milliárd koronával, amit annak idején ide-oda elpazaroltak.

Az elmúlt hetekben egyre több írás figyelmeztet bennünket az Európai Uniót népszerűsítő kampány túlzásaira. Ez ugyanis valamiféle csodaszerként állítja be a tagságot, miközben arról is lassan beszélni kellene, hogy azért ott sem fenékig tejfel az élet. ĺgy például a kormányok sem folytathatnak olyan struccpolitikát, mint amilyent a választási évben nálunk, de akár Magyarországon is láthatunk. A közös szabályok mindenkire vonatkoznak, márpedig ez az elkövetkező években nagyon komoly intézkedéseket vetít előre – néhány napja egy hazai elemző szájából el is hangzott, hogy a Bokros-csomag nálunk még hátravan. Az elv viszonylag egyszerű, egy uniós országnak alapvetően kiegyenlített költségvetésre kell törekednie, nem pedig évről-évre tízmilliárdszámra halmozni a veszteséget. Nálunk azonban már lassan annak is örülnünk kellene, hogy a külkereskedelmi deficit júniusban kisebb mértékben nőtt, mint amekkorától előre tartottak. Persze ez is viszonylagos, hiszen augusztusban összüzemi szabadság lesz a pozsonyi Volkswagenben és csupán ez bizony jócskán átrendez néhány hazai makrogazdasági mutatót.

A csődbe jutott pénzügyi szolgáltatók mezőnye kezd szétszakadozni. Míg a Horizont és az SaS esetében már ismertek a károsultak pontos igényei, a többieknél csődeljárás hiányában még jelentkezni sem lehet. Igazán viszont az lesz érdekes, hogy az ötezer SaS-os és a 45 ezer Horizontos számára mennyi pénz maradt. Ebben a tekintetben az előbbiek állnak jobban, itt állítólag egészen reálisan behajtható kinnlevőségek vannak. A Horizontosokat nem sok jóval biztatják. A vagyon több mint a fele a hírek szerint külföldön van, olyan nem éppen kooperatív államokban, mint Románia vagy Horvátország. Egyelőre azonban a csődbiztos azzal van elfoglalva, hogy aprólékosan áttanulmányozza mind a 45 ezer beadványt.