Pörkölési vágy

A parlament arra kötelezte a kormányt, hogy hozza nyilvánosságra a Kiával kötött szerződéseket. Tény, nincs ebben semmi rossz, hiszen a választónak tudnia illik, még ha nem nagyon érdekli is, hogy mire költi az állam az adóját. Tény, abban sincs semmi különös, hogy a kormány bizonyos szerződéseket titkosítani szeretne. Jobb esetben a szerződő fél kérésére, rosszabban saját maga hülyeségének rejtegetésére. Azt egyelőre nem is sejtjük, hogy a koreai autógyár zsolnai megtelepedése esetében melyik tényállás forog fenn, hiszen a sajtó szerint az autógyár vezetői bejelentették, nekik mindegy, hogy mit hoz nyilvánosságra a kormány, míg Pavol Rusko gazdasági miniszter szerint a Kia nem szeretne nyilvánosságot a szerződéseknek, tehát fölösleges lenne bármiféle prejudikáció. A kérdés viszont az, hogy nem üres gesztus született-e a parlamentben, amelynek egyetlen célja van: megint megfricskázni Dzurindát, jól odapörkölni a kormánynak. Hogy az utóbbi időben a képviselő-testület nagy része és a kabinet között megromlott a viszony, azt mindenki látja. A haragvezér, a parlament elnöke, Pavol Hrušovský pár nappal ezelőtt már elfogadtatott egy alkotmánytörvény-módosítást, amely megköti a miniszterek kezét az uniós tárgyalások folyamán. Néhány szakember szerint nagyszerű törvény született, én állítom, hogy kontraproduktív, hiszen sok esetben Szlovákia pontosan emiatt nem tudja majd érvényesíteni érdekeit, mert a miniszter kompromisszumképtelen lesz, lehetetlen lesz üzletelni a javaslatokkal. A most elfogadott határozat sorsa még nem ismert, hiszen a kabinet akár ignorálhatja is. Vagy csak azokat a részeket hozza nyilvánosságra a szerződésből, amelyeket ő akar, a parlament meg mehet a sunyiba. Másrészt, ha üzleti titkokat kell az ország elé tárni, nehéz lesz a befektetővel elhitetni, hogy ide hozza a pénzét, ha esetleg a parlament truccból bármikor beleköphet a levesébe. Az pedig senkinek – főleg az ország ügyeiért felelősöknek – nem lehet érdeke, hogy versenyképtelenné tegye kies e hazát. Persze, ismerve a gazdasági minisztert és a zsolnai polgármestert, valószínű, valami bűzlik a szerződés körül, s a honatyák helyesen cselekedtek, amikor beszámoltatják a kabinetet. Csak a háttér és a szándék nem tiszta. Az megint más kérdés, hogy kik szavaztak a javaslatra és kik nem. Egyre szembetűnőbb, hogy két hatalom van az országban. Az egyik a parlamentet uralja, a másik a kormányt. Egyszer az egyik csap oda, másszor a másik. Ami egy éve még elképzelhetetlen volt, az mára megvalósult: ha kell, az MKP és a KDH szavaz az ellenzékkel, ha éppen másként hozza a sors, az SDKÚ és az ANO. Csak az ellenzék örök, legalábbis még egy ideig, mert a jelenlegi kormánypártok mindent megtesznek azért, hogy rövidesen ők váljanak azzá.