Politikai pofon

Nincs értelme arról elmélkedni, hogy milyen elnök lesz Ivan Gašparovič. Valószínűleg sokkal kifinomultabb eszközökkel él majd középerős jogkörével, mint Rudolf Schuster. Talán még annyi empátiája sem lesz a szlovákiai magyarok iránt, amennyit a rövidesen leköszönő elődje mutatott. Mégsem ezek a legfontosabb gondok. Ha működőképes a kabinet és a parlament, akkor a hatalom megosztásának demokratikus elve ezután sem sérülhet különösebben. Csakhogy a jelenlegi koalíció gyengélkedik. A legtöbben Mikuláš Dzurindát nógatják önvizsgálatra. Nem ok nélkül, ám ugyanilyen önkritika minden érintett párt vezetőségének kötelessége lenne. Ugyanis a teljes kormánykoalíció szociális érzéketlensége, nem utolsósorban pedig szűnni nem akaró viszálykodása miatt fordult el tőlük egykori támogatóik jelentős része. A nálunknál jóval gazdagabb országokban sem merik például tizenkilenc százalékos forgalmi adóval terhelni a gyógyszerek és az alapvető élelmiszerek árát. Ilyen embertelen döntések miatti elkeseredésükben sokan – az MKP eddigi szimpatizánsai is – nem mentek el már két héttel ezelőtt sem voksolni. A szlovák elégedetlenkedők pedig jórészt a szociális gondok révén gerjesztett nemzeti vagy nacionalista hevületükben kevés ideig Mečiar fele fordultak. Végül feltámasztották a politikai életből már-már kimúló Ivan Gašparovičot. Akinek az elsők között Robert Fico loholt gazsulálni. Már a nyár elején, az európai parlamenti választások napján újabb hideg zuhany érheti a jelenlegi koalíciót. A Magyar Koalíció Pártját is, mert sok dél-szlovákiai polgár nehezményezi, hogy az általuk választott képviselők egy ideig kritikátlanul segédkeztek a szükséges hatástanulmányok nélkül összefércelt reformok elfogadásához. A magyar képviselők közül mindössze Bauer Editnek volt kurázsija legalább egy alkalommal nemmel voksolni az egyik jogszabályra. Olykor azért más magyar képviselőben is pislákolt a szociális érzékenység, ám erről a közvélemény szinte alig tudott meg valamit. Például a nyugdíjasok egyszeri kiegészítő támogatását nyilvánosan elsőként Bugár Béla, majd az MKP kezdeményezte, végül a koalíció saját, nagy tetteként színezte ki a döntést, amelyet például a pénzügyminiszter sokáig hevesen ellenzett. Kétségtelen, hogy az eltelt hat esztendő alatt sokat haladt előre Szlovákia, amelynek reformjait neves európai szakemberek süvegelik meg. Amitől a kormánypárti politikusok teljesen elveszítették realitásérzéküket. Emiatt nem kizárt, hogy a műtét közben a páciens elpusztul, mert az elkerülhetetlen intézkedések terheit még csak elviselnék az érintett polgárok, de a gondjaikat bagatellizáló, a szükséges korrekciókat dölyfösen megtagadó politikusokat már nem. Ezért most egy jókora figyelmeztető politikai pofont adtak nekik. Ha ebből sem okulnak, akkor végső elkeseredésükben és felháborodásukban ránk szabadítják Robert Ficót is.