Politikai amatörizmus

Nemrég arról írtunk e hasábokon, hogy az MKP az utóbbi hónapokban magyar–magyar fronton rendre jobban taktikázott, mint a Híd. A megyei választáson erős ütést vitt be Bugáréknak, magyar jelölt indításával pedig a pálya szélére állította konkurensét az elnökválasztás első fordulójában. Aztán elég volt pár nap, hogy Berényiék ledöntsenek mindent, amit Bárdos Gyula kampánycsapata az elmúlt hónapok kemény munkájával felépített.

Március 15-e előtt pedig minden másként festett. Robert Fico szerez vagy 40 százalékot, Andrej Kiska jócskán lemaradva befut a második helyre, Bárdos begyűjti a magyarok szavazatainak nagy részét, Hrušovský pedig–s ezzel az őt támogató Híd is – leég. Mindebből csak az utolsó jóslat vált valóra, Hrušovský eredménye viszont egy napnál tovább nem bírt hírértékkel, ledózerolta a többi esemény és a meglepetések.

Az MKP-székházban – utólag világosan látszik – nem írtak minden változatra forgatókönyvet. Jól hangzik, hogy a továbbjutó jelölt udvaroljon egy kicsit, mondjon pár szép szót, vagy legalább fogja meg a kezüket, ám a politika nem romantikus mese: itt minden eshetőségre fel kell készülni. Március 15-én Fico leégett, Kiska támogatottsága nem esett össze, a jobboldali jelöltek összesített támogatása nagyon magas volt, Bárdos pedig nem hozott annyit, amennyivel az asztalt lehetett volna csapkodni.

Kiska stábja ráadásul ráérzett néhány fontos dologra: a független jelölt imázsnak nem tenne jót, ha pártokkal tárgyalgatna, a magyarok pedig elég nagy számban szavaztak rá, így további ígérgetések – és ezzel a magyarkártya megjelenésének veszélye – nélkül is meglehet a támogatásuk. Ehhez pedig jött a Híd gyors felajánlkozása, Bugárék menten beálltak Kiska mögé, amivel mihamarabb feledtetni akarták a Hrušovský-féle kudarcot. Kiska pedig köszönte szépen.

Az MKP-nál az első kör előtt abban reménykedtek, a Bárdost támogató magyarok szavazatait felajánlva jó kapcsolatot építhetnek ki a második fordulót potenciálisan megnyerő jobboldali jelölttel, továbbá szerezhetnek egy helyet az elnöki palotában (ez az egyik feltétel volt a párt részéről). A hezitálás és az utolsó pillanatra kiszenvedett, Kiskát nem támogató nyilatkozat pont a fordítottját fogja eredményezni. Ha Kiska államfőként elgondolkodik azon, magyar ügyekben kivel egyeztessen, biztosan utolsónak jut eszébe az MKP-székházba telefonálni. Nem egészen mellékesen az MKP abban is bízott, hogy a választások apropóján normalizálhatja kapcsolatait a jobboldali pártokkal s közelebb kerül a politikai nagypályához. Hezitálása miatt ez sem teljesült.

Az elmúlt közel két hét mintapéldája annak, hogyan lehet egy viszonylag jól kifundált és hónapokon keresztül épített politikai tervet néhány nap alatt tönkrevágni. Csak reménykedhetünk benne, hogy ez a szerencsétlenkedés nem járul hozzá Robert Fico államfővé választásához.