Pofon vagy öngól?

Nem lehet szépítgetni: nagy pofont kapott Németországtól az európai összefogás, az uniós terrorellenes együttműködés. Az alkotmánybíróság döntése alapján szabadon engedtek egy, nemzetközi szakértők által is veszélyesnek minősített személyt. Mamoun Darkazanli német–szíriai állampolgárságú üzletember kiadatását Spanyolország kérte az európai letartóztatási parancs értelmében, amelyet a németek csaknem egy évvel ezelőtt annak a rendje és módja szerint beiktattak jogrendjükbe. Darkazanlit ennek alapján vették ún. kiadatási őrizetbe, a spanyol vizsgálóbíró a madridi merényletekkel kapcsolatban akarta őt kihallgatni. A német talárosok nem azt mondták ki, hogy az európai törvény rossz, hanem azt, hogy az európai letartóztatási parancs németországi alkalmazását lehetővé tevő törvény néhány cikkelye ütközik a német alkotmánnyal. A német kormány szerint a döntés visszaveti a terrorizmusellenes harcot, német biztonsági szakértők pedig az európai terrorellenes harc fekete napjának minősítették a döntést. Mellesleg: a jogászok minden tagországban tucatnyi olyan kitételt találnának például csak az európai alkotmánytervezetben, amely ütközik saját alap- vagy más törvényükkel; Szlovákiában is ezért volt és van szükség a jogharmonizációra.

Az európai letartóztatási parancs azért született meg, hogy lehetővé tegye a gyanúsítottak gyors kiadását az EU-országok között, ami óriási jelentőséggel bír például a merényletek elkövetőinek gyors elfogásában. A német alkotmánybírósági döntés most azt mondta ki, a brüsszeli törvényekkel szemben a német törvények magasabb rendűek. Másként: a német nemzeti érdekek az európai érdekek fölött állnak. Berlinben eddig ugyanezzel vádolták Tony Blairt az uniós költségvetés kapcsán, ugyanezt vetették a franciák és hollandok szemére a kudarccal végződött népszavazások után.

Mindez akkor történik, amikor például Olaszország, Spanyolország, Franciaország és Nagy-Britannia drákói szigorításokat foganatosít a muszlim szélsőségesek visszaszorítására, az illegális muszlim bevándorlás megállítására. A londoni merényletsorozat után sajátos pikantériája is van a dolognak. Tény, hogy Németországban több mint kétszer annyi muszlim él, mint Angliában. Tény, hogy a 2001. szeptember 11-i New York elleni merényleteket Mohammed Atta hamburgi csoportja hajtotta végre. Tény, hogy Darkazanli már akkor a német nyomozók látókörébe került, mert kapcsolatot tartott fenn ezzel a csoporttal, csak nem volt ellene elegendő bizonyíték. Darkazanlit azóta a spanyol vizsgálóbíró is, meg az amerikai kormány is az al-Kaida egyik fő anyagi támogatójaként nevezte meg. Őt tartották Oszama bin Laden európai összekötőjének. Ez az ember most szabad, a német bírák nem engedték, hogy valamiképp sérüljenek emberi jogai. ĺgy döntöttek volna egy berlini vagy hamburgi merénylet után is? Ha a pofont a briteknek is szánták, akkor nagyon célt tévesztettek. Öngól is lehet belőle.