Petőfi monstre ébresztése

Ha egy költő köztéri szobrának avatásán többször hangzik el az „Európa” szó, mint a „költészet” szó, akkor két eset lehetséges. Vagy nem is volt jelentős poéta az illető, ehelyett inkább politikai pályán futott, vagy választások közelegnek. Nos, Rimaszombatban Petőfi szobrát avattuk. Nem számoltam, hányan szónokoltak, legyen elég annyi, hogy sokan. És ha az ember előre sejti, milyen klisék fognak váltakozni, akkor hiába a mégoly fontos esemény, hiába a költő iránt érzett határtalan csodálat, bizony unatkozni kezd. Szabadság, összefogás, nemzet, határok nélkül, forradalom, magyarság, polgári értékek, eszme, Európa, Európa, Európa. Kétszer kaptam csak fel a fejem. Egyszer ijedtemben, amikor Demszky Gábor valamiért Samo Chalupka Mor hójából szavalt szlovákul (A ti marha, hoj marha...!), és amikor Tőzsér Árpád felolvasta, mit írt Petőfi úti jegyzeteiben Rimaszombatról. Ez valóban érdekes pár mondat volt, sőt a költőnek a városhoz fűződő kapcsolatáról is sok mindenre következtetni lehetett belőle. Szintén Tőzsér említette az itt-ott már szóba kerülő, lappangó ötletet, hogy abban a parkban, Tompa Mihály és Petőfi mellett elférne még néhány, Gömör-höz kötődő jelentős személyiség (magyarok és szlovákok egyaránt), s egy irodalmi szoborpark európai unikum lenne. Ez a régió valóban számos fontos egyéniséget adott mindkét hazának, miért ne kaphatnának hát mindannyian egy kis figyelmet. Ez valóban megrágandó kérdés, mint ahogy az is, vajon tarthat-e egy szoboravató ünnepség három óra hosszáig. Merthogy a koszorúzás még javában folyt, amikor a messziről jött díszvendégek egymás után limuzinjukhoz surrantak, és kereket oldottak, vagy a díszebéd helyszíne felé vették az irányt. És még csak fel se lehet nekik róni mindezt. Elvégre hétvége volt, és más régiók magyarjaival is találkozni illik így nyár elején, választások előtt...