Pénz és emberi jogok

Üzbegisztán a legek országa. Többek között az egyik legszegényebb, a legkorruptabb és legrosszabb hely az emberi jogok védelme szempontjából. Csakhogy röviden letudjuk az országismertetőt: Üzbegisztán Közép-Ázsia legnépesebb országa a maga 25 millió lakosával. Az egész régió legnagyobb gyapotszállítója, ráadásul természeti kincsei (arany és olaj) sem elhanyagolhatóak. A hajdani selyemút híres városai (Szamarkand, Bukhara) turistákat is vonz. Határos Közép-Ázsia szinte összes országával (Kirgizisztán, Tádzsikisztán, Kazahsztán), fekvése révén az egész régió gazdasági központjává válhatna. Afganisztán szomszédjaként pedig 2001. szeptember 11-e után egy csapásra politikai központtá vált, ráadásul egyetlen országként Közép-Ázsiában az Amerikai Egyesült Államok szövetségeseként vett részt a háborúban. A szövetség politikai mentőövet kínált Islaim Karimov üzbég elnöknek, így próbálva kiszakítani az egyre nagyobb politikai elszigeteltségből. Befektetések hiányában ugyanis a régió legnagyobb piacával rendelkező ország egyre szegényebb lesz, a lakosság több mint fele egyszerűen éhezik. A havi átlagkereset 15-20 dollár körül mozog, a legnagyobb foglalkoztató az állam, amely bértarifák szerint fizeti az állami alkalmazottakat. Az egyszeri üzbég valóban azon töri a fejét, honnan teremti elő családja számára a mindennapi betevőt. Ez a rendszer generálja a korrupciót és a bűnözést.

Elégedetlenkedni viszont tilos. Az emberjogi szervezetek jelentéseikben naponta számolnak be ellenzéki, emberjogi és iszlám aktivisták bebörtönzéséről, kínzásáról. 2002-ben nyolcan haltak meg az üzbég börtönökben kínzások során, a politikai foglyok számát 6500-ra becsüli a New York-i székhelyű Human Rights Watch. Az üzbég belügyminisztérium (MVD) kedvenc foglalatosságának az állítólagos Hizb ut-Tahrir nevű – az iszlám kalifátus békés megteremtését célul tűző – vallási-politikai szervezet tagjainak letartóztatása. Politikai pártok betiltva, kivéve azokat, amelyeket maga Karimov hozott létre. Szabad sajtó nem létezik, ráadásul egy nemrég elfogadott jogszabály öncenzúrára készteti a magánsajtót, a tulajdonosokon keresztül. Természetesen az állami médiával nincs semmi gond. Például a hétfői 45 perces híradóban majd félórában az elnök parlamenti beszámolója kapott helyet. Az ország több mint 80 százaléka muzulmán vallású, ám a hívek csak az állami mecsetekben imádkozhatnak és a vallási közösségek (mahalla) többségében a helyi források szerint voltaképp a közösség ellenőrzése folyik. Helyi szakértők szerint csak idő kérdése, hogy mikor kerül sor szociális és vallási konfliktusra egy olyan közegben, ahol a társadalmat még a valláson keresztül is ellenőrzik. Ideális talaj egy bin Laden számára.

Karimov elnök annak fejében, hogy 2001. szeptember 11-e után csatlakozott a terrorizmus ellen indított globális háborúhoz, jelentős amerikai segítséghez (pénzügyi és technikai) jut. Az amerikai külügyminisztérium pedig terrorszervezetek listájára tette az üzbég Iszlám Mozgalmat (IMU), ami szabad kezet adott a kormánynak az iszlám aktivisták letartóztatásához. A több mint 400 millió dolláros segélycsomagba az amerikaiak azonban jelentős támogatásokat iktattak be emberjogi szervezeteknek, illetve ebből a pénzből folyik többek között a nem-kormányzati szervezetek, vagy politikai pártok megerősítése is. Ráadásul az amerikai nagykövetség a legjelentősebb támasza az emberjogi aktivistáknak, az amerikai nagykövet szinte naponta jár közbe a belügyminisztériumban az aktivisták szabadon bocsátásáért.

A tegnap befejeződött EBRD-konferenciának már az előélete is meglehetősen zajos volt. Egyrészt emberjogi szervezetek megpróbálták megakadályozni, hogy a konferencia egyáltalán Taskentben legyen. Mivel ez nem sikerült, rábírták a bankot egy meglepően erős emberjogi program elfogadására. Lemierre EBRD-elnök többször találkozott az emberjogi szervezetek képviselőivel, és az EBRD a konferencia előtti napot hivatalosan is a kormánytól független szervezeteknek (NGO) szentelte. Ráadásul az EBRD több mint 150 nem kormányzati szervezetet regisztrált a közgyűlésre, annak ellenére, hogy az országban mindössze két (!) szervezetet regisztráltak hivatalosan az elmúlt hónapokban, nem utolsó sorban a bank és más nemzetközi szervezetek nyomására. Az emberjogi szervezetek képviselői így szabadon tehettek fel kérdéseket az üzbég kormány tagjainak, ezért a közgyűlés lett az első fórum, ahol – a legtöbb esetben az üzbég kormány számára rendkívül kínos – párbeszéd alakulhatott ki a kormány és civil szféra között.

Az üzbég kormány nagyon igyekezett, hogy teljesítse az EBRD és az IMF követeléseit, és további kölcsönöket kapjon. A díszkivilágítás és szökőkutak mellett megpróbálták a feketepiacot megregulázni, de kissé szerencsétlenül kezdtek hozzá. Tavaly decemberben elkezdték bezárni a bazárokat, ahol az élelmiszertől kezdve minden kapható volt – olcsón. Ez kis híján lázadáshoz vezetett, majd Taskent egy emberként vonult a közeli Kazahsztánba bevásárolni, emiatt több millió dollárnyi bevételtől esett el az államkincstár. A kormány erre januárban egyszerűen lezárta a kazah határt. Hiába, a piacgazdaságot még tanulni kell. Ráadásul az üzbég kormány a közgyűlés előtt képtelen volt megegyezni az IMF-fel az ország számára égető fontosságú hitel ügyében, nem akarván teljesíteni a nyitottabb piacgazdaságot sürgető feltételeket. Karimov elnök nyitóbeszéde az első napon szintén óriási csalódást okozott, hiszen az üzbég elnök egy szót sem szólt az emberi jogokról, pedig az EBRD minimum ezt várta el tőle. Lemierre EBRD-elnök és a Bank igazgatótanácsának elnöke Claire Short brit miniszter asszony ezután szokatlanul keményen bírálta az üzbég emberjogi állapotokat. A kulisszák mögött pedig már az első nap a Bank több magas rangú képviselője az fejtegette, hogy talán még egy elnöki beszéd sem okozott annyi kárt egy országnak, mint éppen Karimové. A nagy kérdés azonban pontosan az, ami a közgyűlés előtt volt: mit tehet az EBRD – immáron a közgyűlés befejezése után –, hogy változásra bírja Karimov rezsimjét?

A szerző a Freedom House konzultánsa Taskentben