Patrubány haszna

Az emlékezetes népszavazás óta számos kiváló ellenzéki és kormánypárti koponyából számos kajánabbnál kajánabb gondolat pattant ki Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetsége elnökének rovására. Voltak, aki azt nem tudták feledni, hogy az erdélyieket fellázította, és lehetetlenné tette Orbán Viktor jelöltje világszövetségi elnökké választását. Az urbánusok meg azzal igyekeztek nevetségessé tenni, hogy a 21. század hajnalán székely harisnyába öltözve kápráztatta a plebszet. Tucatnyi érvet lehet felsorakoztatni a népszavazás kezdeményezőjének kifigurázására. Egy valamit azonban nem lehet tőle elvitatni: a népszavazás kierőszakolása nélkül talán még évtizedekig nem derült volna ki, hogy van Magyarországon egy 85 éve változatlanul politikai erőként ható fikció, amely a magát nemzeti oldalnak minősítő közgondolkodást élteti. Törvényszerűen megbosszulja magát, ha valaki a politikában fikcióra épít. Most a magyarországiaknak a népszavazás tárgya iránti közömbösségét látva némi túlzással akár azt is konstatálhatnám, hogy ekkora erőfeszítéssel még így is kezdődhetett volna a plebiszcitum kérdése: Akarja-e, hogy csapataival Csaba királyfi... Az összmagyarság jelentős részét Trianon óta arra trenírozták, hogy valamely történelmi pillanatban majd színre lép egy székelyharisnyába öltözött középszerű, akinek kérdésére 10 millió magyar állampolgár pedig egy emberként határozottan igennel válaszol. A népszavazás eredménye jól mutatja, a fikció kimúlt. Figyelemre méltó, hogy jobb létre szenderülésének láttán hogyan reagálnak a magyarországi nemzetiek, a baloldaliak, az MKP politikusai. A Fidesz és az MKP mérvadói Patrubány kudarcát azzal ideologizálják, hogy a kormánypártiak a lakosságot úgymond lebeszélték a szavazásról, nemmel voksolásra ösztönözték. A kaszárnyai stílusú pártfegyelem hívei nem hajlandók észrevenni, hogy már 15 éve letűnt az a korszak, amelyre az volt jellemző, hogy a politikusok voksolás előtt beintettek, a tömeg pedig engedelmesen szavazott. Hogy december 5-én oly csekély volt az érdeklődés, az azt mutatja: a plebsz bizonyult bölcsebbnek. Nemcsak Patrubánynál, azoknál is, akik politikájukat egy évtizede kimúlt fikcióra alapozzák. A baloldal pedig mintha megijedt volna a nemzetiek kudarca által előidézett győzelemtől. Soraiban kísérteni kezdett az a hazug múlt, a konzervatívok által már 130 éve megfogalmazott tétel, mely szerint a szociáldemokraták – hazátlan bitangok. Gyurcsány csapata visszarettent, a fikció hatásának bizonyítható lenullázódása láttán nem merte levonni a szükséges következtetéseket, és pótmegoldásokat javasol. A nemzeti oldal ezt akkor is kevesellné, ha az MSZP vezetői testületileg naponta megtaposnák Marx Károly sírját. A gyalogszerrel közlekedő baloldali pedig csodálkozik, vezetőik miért nem mernek bátrak lenni.