Paskai László bíboros is ügynök volt

Paskai László bíboros kapcsolatban állt az állambiztonsági hatóságokkal, 1965 és 1974 között egyházi személyekről jelentett – írja ma megjelenő számában az Élet és Irodalom. A katolikus egyházi vezető jelentéseinek többsége semmitmondó volt, és nem tartalmazott konkrétumokat. Paskai az [origo]-nak azt nyilatkozta, a cikket nem ismeri, így nem akar mondani semmit. A cikket jegyző Ungváry Krisztián történész az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában végzett kutatás alapján azonosította a katolikus egyházi vezetőt. A „Tanár” fedőnevű ügynök beszervezési, úgynevezett 6-os kartonja ugyan nem került elő, életrajzi adatai azonban teljesen megegyeznek Paskaiéval. Az állambiztonsági hatóságok 1965-ben kezdték megkörnyékezni Paskait. A ’60-as években több papot is súlyos börtönbüntetésre ítéltek, és gyakoriak voltak az egyházi személyek elleni megtorló intézkedések.

Ungváry szerint Paskai kifejezetten jóindulatú jelentéseket adott, és mindenkiről igyekezett előnyös információkat közölni. Tartótisztje, Kereszthury György jelentéseiben is többször szóvá tette, hogy Paskai beszámolói teljesen személytelenek, semmitmondóak, és nem tartalmaznak konkrétumokat. Paskai nem volt hajlandó kompromittáló adatokat közölni többek között a leuweni jezsuita kollégium tagjairól sem, pedig a hatóságok kifejezetten azzal a céllal engedélyezték utazásait, hogy a nyugat-európai egyházi központokról adatokat gyűjtsön. Beszervezése így éveken keresztül elhúzódott, sokáig csak jelöltként tartották nyilván. Első, kézzel írott jelentését csak 1972-ben adta le, ekkortól kapott ügynöki minősítést. Ilyen minősítést az kapott, akit zsarolás útján szerveztek be. 1973-ban viszont „titkos megbízotti” minősítést kap, ami azt jelenti, hogy kényszer hatása nélkül volt hajlandó együttműködni. A történész szerint ugyanakkor egyértelmű, hogy ez az átminősítés csak látszatintézkedés, úgynevezett „lakkozás” eredménye volt.

Jelentéseinek hangneme ezután sem változott. Utolsó jelentését 1974-ben Mindszenty felmentéséről írta. „Paskainak mint hálózati személynek a története arra bizonyíték, hogy különösebb lealjasodás nélkül is lehetett valaki hálózati személy” – fogalmaz Ungváry.

A történész hozzáteszi, hogy az egyházi vezető nyilvános tevékenységeiben viszont nyoma sem volt a jelentések megszokott visszafogottságnak. Mindszenthyvel kapcsolatban, a ’80-as évek végén is azt nyilatkozta, hogy „Rákosi a megegyezést kereste”, valamint hogy az „egyházban természetes a szenvedés vállalása”. A történész szerint egyetlen olyan eset sem ismert, amikor kiállt volna a felfüggesztett papok vagy a katonai szolgálatot megtagadó hívők mellett.

Paskai László az [origo]-nak nem kívánta kommentálni a személyével kapcsolatos ügynökvádat, többszöri kérdésünkre – miszerint együttműködött-e az állambiztonsággal – csak annyit közölt: a cikkben leírtakat nem ismeri, így ahhoz nem kíván hozzászólni.

Szabó István barátját is beszervezték

Az És-ben Kézdi-Kovács Zsolt filmrendező beismeri: fiatal főiskolásként, fenyegetések hatására aláírta a BM ügynöki papírját. 1957 februárjában vitték be őt, Szabó Istvánt és Kardos Ferencet a Deák téri rendőrség borzalmas pincerendszerébe. „Semmi rendkívülit nem csináltam a forradalom alatt, nem számítottam arra, hogy egyszer célkeresztbe kerülök. Nem harcoltam, gyáva voltam, jóformán nem vettem részt semmiben” – írja, ám ez nem érdekelte a kihallgatótiszteket. „Tudtam, hogy nem lenne erőm sem a veréseket kiállni, sem feladni azt, amit végre elértem: a főiskolát.” Bevallása szerint figyelt arra, hogy senkinek ne ártson, általánosságokban beszélt, pontatlanul.