Pártos életvédelem?

A merészebb fantáziájú másként gondolkodók úgy 15-20 éve arról álmodoztak, hogy előbb-utóbb megváltoznak a viszonyok, és nem minisztérium sugallja, milyen teljesítményű legyen a televíziós készülék, nem politikai komisszár vezeti az irodalomkritikus tollát, nem központilag fogalmazzák meg a hagymás rostélyos receptjét stb. Nos, azt már elértük, hogy az elektronika piacán az eladók versengenek a vevők kegyeiért, hogy az irodalmi mű elemzője olyan epébe mártja a tollát, amilyenbe jónak látja, és ma már a konyhafőnök rátermettsége dönti el, tájjellegű-e a helyi specialitásnak nevezett ételköltemény.

Botrány, hogy amióta a koalíciós ANO beterjesztette az abortusztörvény módosítására kidolgozott javaslatát, az olyan, valóban életbe vágó kérdés, mint amilyen a magzati életvédelem problémaköre, kikerült a szakemberek – az orvosok és genetikusok – hatásköréből, és politikai csatározássá degradálódott. Odáig fajult a helyzet, hogy lassan már a legképzettebb helyzetelemző se veszi észre a vita mindkét pólusából alaposan kilógó lólábat. Pavol Ruskónak sikerült elhitetnie, hogy az előrehaladott terhesség alatti abortusz engedélyezésének szorgalmazásával voltaképpen a szegényebb néprétegek helyzetén akar könnyíteni. Az ANO elnöke pártfogásába vette a szociális körülmények miatt szexuális nyomorban tengődőket, és magatartása alapján állítható, hogy esze ágában sincs a megoldás más módozatain gondolkodni. Fájdalomcsillapítóval kezeli a műtétet igénylő beteget. Ez a legprimitívebb szociáldemagógia sajátos megnyilvánulása. Elárulja ez, hogy a liberalizmus sokféle megnyilvánulásának melyikéről szól a történet. Végül is, Zsirinovszkij szintén liberálisnak minősítette magát.

Rusko kezdeményezésére a kereszténydemokrata mozgalom aktivistái ráharaptak, mint kacsa a nokedlira. Ellenzik. Kiközösítéssel fenyegetnek. Az ANO azzal követett el jóvátehetetlen bűnt, hogy az ország lakossága előtt a közismerten maradi KDH-t az életvédelem felkent intézményévé tette. A koalíció két másik pártja – az SDKÚ és az MKP – viszont nem tudja eldönteni, mitévő legyen. Csak fehérben vagy feketében mer állást foglalni, közvetlenül bizonyítva ezzel, hogy az olyan fontos kérdések megválaszolására, mint amelyeket az abortusztörvény érint, nem készült fel. A politikai pártok képviselői mintha el se tudnák képzelni, hogy más irányból is megközelíthető például a nem kívánt terhesség kérdése. Megnyilvánulásaikból legalábbis erre lehet következtetni. A hetek óta dühöngő vita során még egyetlen szó se esett például a szexuális felvilágosítás pillanatnyi állapotáról, vagy éppen arról, a nyomor miként játszik közre a nem kívánt terhesség létrejöttében.

Politikai struktúránk megbocsáthatatlan bűne, hogy olyan helyzet alakulhatott ki e fölöttébb kényes kérdésben, amelyben az KDH-nak módja nyílt az életvédelem kisajátítására. Magatartása alapján a pártok egyike sincs olyan helyzetben, hogy ezt cáfolni tudná.