Pártok bűvöletében

Nem lesz irigylésre méltó helyzetben az, aki majd egyszer vállalkozik a 89 utáni szlovákiai pártok történetének megírására. Mennyivel egyszerűbb lenne a ’89 előtti egy darab ’89 előtti párt históriája. Na de a fene sírja azt vissza. A rendszerváltás után nőni kezdtek a semmiből a pártok, csak magyarból is volt négy-öt. Mert voltak olyanok is, amelyek semmi nyomot maguk után nem hagytak. Az elmúlt másfél évtizedben szinte kozmikus sebességgel jöttek létre új pártok, amelyek aztán ugyanígy meg is szűntek. Megismertük a „párt egyszeri használatra” kifejezést. Amely politikai tömörülés, vagy inkább tömörüléske, kimondottan államfőcsinálásra szolgál, tehát egyszer használatos, utána, mint a papírzsepi, eldobandó. Hangzatos neveket vesznek fel ezek a papírpártok, polgári megértésről meg demokráciáról. De hát a politikában érvényes igazán, hogy a cél szentesíti az eszközt. Ami eszköz, esetenként tájainkon lehet egy pár tojás is. Igen, voltam én a nemzeti párt ama híres sajtókonferenciáján, amelyen a nemzeti Anička egy kis kosárkában két tojást hozott a kamerák, mikrofonok pergőtüzébe. S a toll-, magnó- és kameranyúzó társaság már alig várta, hogy a két tojás landoljon nemzeti Anička akkori riválisának, a nemzeti Janónak a fején. Nem landolt, és csalódottságunk határtalan volt. Egy idő óta nem tudjuk követni mindazt, ami e nemzeti párt berkeiben történik. Én például valahol a tojásos sajtóértekezlet után teljesen elvesztettem a fonalat. Pedig volt a pártnak azóta egy valódi verziója is, amely névadói abból indultak ki természetesen, hogy a másikok a hamisak. Végül is a sokfelé szakadt nemzeti pártocskák kiiktatták egymást a parlamentből, az europarlamentnek meg a közelébe se jutottak. A nemzeti Anička haragja mostanság már másfele terjed, amikor borotvált fejű ukrán fiúkkal visszafoglalja a párt székházát. Hiába, ez nem egy unalmas párt, itt mindig történik valami. Éppen ezért úgy vélem hogy ez a párt itt nálunk maximálisan beillik a politikai palettába. Jelenleg több mint száz a bejegyzett párt a kicsike Szlovákiában. Éppen ezért sok mindenki hiszi, hogy a politika a boldogulás ha nem is egyetlen, de leggyorsabb módja. Nyilván itt, a Tátra és a Duna közt pattant ki egy pihent agyból: ha a ceruzák párttitkárt választanának, melyik győzne? Hát az, amelyik faragatlan és kétszínű.