Pánszláv pofonok

Érdekelne, mi a véleményük a tiszteletre méltó nagy testvérről, a Ján Kollár által tölgyfának nevezett Oroszországról, amely a téli olimpia befejezése után egy veszélyes sportág hagyományait élesztette fel: a szomszédos területek bekebelezését. Robert Ficónak se lehet könnyű napirendre térni a dolgok felett: kiemelten fontos partnerként tekint Moszkvára, a szocializmust nyilvánosan visszasírja, a fasizmus elleni győzelmet 9-én ünnepli, mint Putyin, erre Putyin elkezd úgy viselkedni, mint egy utolsó imperialista. Ráadásul egy másik szláv testvértől ragad el területeket. Talán nem tiszteli a status quót? Nem hát. A status quo én vagyok, gondolja Putyin, és igaza van. Ellentétben azokkal a derék szlovákokkal, akik a 19. század közepe óta elhiszik, hogy a pánszlávizmus rajtuk kívül érdekel valakit. Mert ugye a lengyelek zsigerből utálják az oroszokat, a csehek ´68 óta satöbbi.

Mindezek fényében már nem olyan érthetetlen, miért nem ítélte el azonnal és határozottan a szlovák kormány a Krím bekebelezését. Az sem meglepő tehát, hogy a szlovák parlamentben a Smer leszavazta azokat az ellenzéki kezdeményezéseket, amelyek szorgalmazták, hogy Fico elmondja, hogyan készül fel Szlovákia egy esetleges ukrán menekülthullámra. Biztosan lenne mit mondaniuk, az embereket pedig biztosan érdekelné, főleg azokat, akik a keleti végeken élnek. Biztosan szívesen meghallgatnák, mit tervez a szlovák kormány arra az esetre, ha besétál a határ menti falvakba néhány kalasnyikovos menekült. Ha Ficóék Sólyom Lászlóban 2009-ben biztonsági kockázatot láttak, akkor hozzászólhatnának ahhoz is, ha harcok folynak egy szomszédos országban. Talán még mindig a hagyományosan jónak mondott szlovák–orosz viszonyban bíznak?

Nem ártana, ha visszaemlékeznének Sztálin elvtárs gáláns lépésére 1945-ből: olyan példásan felszabadította Kárpátalját, hogy végül vissza sem adta Csehszlovákiának. Mindenesetre jól járnánk, ha az ukrán válság rendezésénél a felek nem a múltból merítenének ihletet. Ezt nyilván tudja Fico is, úgyhogy lassan tisztázhatná a kormány álláspontját a témában. Újra és újra, hátha a végén még el is hisszük.