Osztogatás után adócsökkentés jön

Mi legyen a 4 milliárd koronás többlettel? Ez a probléma kétség kívül kellemesebb, mint a tavalyi, amikor 20 milliárdos hiányt kellett kompenzálni a luxusadók idő előtti növelésével. A pénzügyminisztérium egyelőre tartja magát ahhoz, hogy a többletbevételt nem osztja ki teljes mértékben, valamit azért az államadósság csökkentésére is fordít. De azért ez a kis prémium sok egyéb helyen is jól jön. ĺgy végre bevallhatják, hogy az oktatásügyi minisztérium 500 millió koronával elszámolta magát az iskolák költségvetésével kapcsolatban. Jut pénz a KIA-nak is, ha már olyan sokat ígértek neki. Érdekes lesz a helyzet, ha esetleg a koreaiak, megunva az egyre furcsább helyzetet, tényleg elvonulnak Lengyelországba, akkor majd azon lehet vitatkozni, mi is legyen a nekik szánt állami milliárdok sorsa.

Az osztogatás szimpatikus dolog, még akkor is, ha újra viszonylag kevés jut Dél-Szlovákiába. Pontosabban csak annyi, ami az ország minden pontjára. De azért reméljük, hogy nem csinálnak belőle rendszert. A mostani osztogatás egyetlen mentsége, hogy fél év alatt valóban nem lehet felmérni az adóreform teljes hatását. Egyszer azonban már ki kell jelenteni, hogy ez megtörtént és akkor a többletpénzek osztogatása helyett elérkezik az adó, továbbá a társadalombiztosítási elvonások csökkentésének ideje. A politikusok számára ugyanis nagyon kellemes dolog komoly pénzeket juttatni különféle szférákba, de az igazi segítség az, ami mindenkit érint. Az első féléves többlet láttán még csak az ellenzék követeli kötelező jelleggel az adócsökkentést, bár az országot annak idején pénzügyminiszterként térdre kényszerítő Sergej Kozlík esetében ez meglehetősen gyomorforgató dolog. Reméljük, hogy a kedvező folyamat az év végi összesítéskor is megnyilvánul, akkor viszont már a közvélemény is elvár bizonyos intézkedéseket. Persze lehet, hogy a politikusi logika alapján jövőre még kitartanak a mostani szint mellett és afféle kedvcsinálóként egy évvel ké-sőbb, viszonylag komolyabb csökkentést vezetnek be.

A héten beérkeztek a Szlovák Villamos Művek privatizációs ajánlatai is. A kormány tanult az első, sikertelen próbálkozásból. Ezúttal már 66 százalékot kínált fel és több kockázati tényező kiiktatásával igyekezett szépíteni a menyasszonyt. Aki még nem tudná, ez a mi zsebünkre is ment, hiszen az atomerőművek felszámolási költségeit áremeléssel fogják biztosítani. Egyébként is, ez volt Európa valószínűleg leglazább villamos energetikai privatizációs pályázata. A gazdasági minisztérium mindent a placcra dobott és az érdeklődők választhatták ki, mit is vinnének el. Olyannyira, hogy a hírek szerint a csehek részben még a bősi erőműre is szemet vetettek, pedig azt a hágai vita lezárásáig kénytelen egy állami leányvállalatban tartani a tárca. A fő kérdés, főleg Pavol Rusko partizánakciói óta, az atomerőművek ügye. Az osztrákok persze nem engedhették meg maguknak, hogy ezért is jelentkezzenek, ezzel valószínűleg diszkvalifikálták magukat. Érdekes az orosz jelentkező, amely egy konzorcium keretében több nyugati atomlobbi céget is behozna a hátán, ők nyilvánvalóan a két befejezetlen mohi blokkra utaznak. Mivel a privatizáció hallatán sokaknak az áremelések jutnak az eszébe, annyit azért hozzátennénk, hogy a villamos energia árát egy ideje egy független energiahivatal állapítja meg. Márpedig a privatizált cég működése várhatóan gazdaságosabb lesz, mint amit állami elődje produkált. Az energiahivatal pedig az árak megállapításakor a működési költségekből indul ki, így még az is megtörténhet, hogy néhány év múlva csökken a villamos energia ára.