Összhangot!

Persze nem új dologról van szó, de visszagondolva talán ez az a gondolat, amely leginkább rezonált az év eseményeivel. 2014 nemzetközi politikájában számtalan példát találunk az összhang hiányára. Az USA által vezetett nemzetközi koalíció úgy volt kénytelen kivonulni Afganisztánból, hogy a kicsiben elkövetett hibák (a nemzetközi erők ellen forduló lakosság, széteső helyi közösségek) miatt elvesztek a stratégiai szinten, háborúban elnyert lehetőségek. A koalíció egyébként ezt már valahol két-három évvel ezelőtt belátta, és éppen az elmúlt időszak mikroszintű kezdeményezései adnak reményt arra, hogy a kivonulást nem teljes összeomlás követi.

Hasonló példa az iraki–szíriai területeken önkényesen kikiáltott Kalifátus. Az Iszlám Állam fegyveresei vallási-ideológiai segítséggel hatalmas befolyásra tettek szert, nagy területeket foglaltak el, de a helyi kegyetlenkedések és önkényeskedés miatt az iszlamisták fokozatosan veszítenek erejükből (a szervezethez önkéntesként csatlakozó külföldi harcosok jelentős részét már csak erőszakkal lehet a Kalifátus által uralt területeken tartani).

Az egyensúly fordított irányú felborulását láthattuk Ukrajnában. Az oroszok által mozgatott erők – a helyi önkéntesektől a „szabadnapos” katonákig – kis-, sőt középszinten is sokat nyertek, beleértve a Krím annektálását, de ennek eredményeként stratégiai szinten hatalmas problémákkal kell szembenéznie a moszkvai kormányzatnak. A Déli Áramlat leállítása, a NATO újjáéledése, a rubel fenyegető összeomlása mellett a fő veszteség a Kreml számára, hogy Kijev a hintapolitika helyett ezután már nyilvánvalóan csak proeurópai politikai irányvonalat követhet.

További példa Izrael, ahol a palesztinok által ellenőrzött területek sanyargatása – a telepesek beáramlásától a jogok korlátozásán át a katonai beavatkozásig – makroszinten fokozatosan egy olyan izraeli állam kialakulásához vezet, amely méltatlan az elődök örökségéhez és gyorsan távolodik a demokratikus normáktól.

A külpolitikai példák mellett ugyanez érvényes belpolitikai fronton, sőt még szűkebb körben, a szlovákiai magyarok esetében is. Koncepció és/vagy vízió nélkül biztosan nem megy a dolog, de velük is csak akkor, ha azokkal összhangban lévő, sikeres, kis helyi lépések sora következik. Az előző mondat áthallásai ellenére nem csak a pártpolitikáról van szó: tenni bárki tehet a közösségéért, akárhogy is értelmezze azt a közösséget, helyben, regionálisan, országosan, globálisan. Ezt akár újévi jókívánságként is megfogalmazhatom: 2015-ben minden olvasónak azt kívánom, hogy lásson élesen, és tudjon tenni saját elképzeléseivel összhangban az általa választott közösségek javára. Én ezen leszek idén is.