Összeomlik a mezőgazdaság?

A kormányváltás következtében nem sikerült teljes mértékben befejezni ezt a gyalázatos tervet, azt azonban elérték, hogy jelentős zavarokat okoztak a megbolygatott közösségekben, melynek hatásai különösen az emberi kapcsolatok területén és a szociális függőség viszonyaiban máig nem múltak el nyomtalanul.

Az 1998-as kormányváltás az agráriumban nem szemléletbeli változást hozott, hanem a baloldali eszmeiség folytonosságát, a bejelentett reformok módszeres akadályozását, a szükséges törvénymódosítások és hiányzó törvények beterjesztésének elodázását. A minisztériumba, a kerületi és járási hivatalok földügyi osztályaira visszaszivárogtak az előző rendszer hivatalnokai, akik hálából úgy irányították az állami támogatások útját, hogy azok a minisztérium érdekszférájának megfelelő vállalatokhoz és vállalkozókhoz kerüljenek. A koalíciós szerződés értemében az MKP-nak járó egyik államtitkári pozíciót Mészáros Győző kapta, aki figyelmetlenségből, vagy más egyéb befolyásoltságból aláírt és szétküldött egy, a Legfelsőbb Bíróság határozatával is törvényellenesnek minősített körlevelet, melynek alapján a föld- és kataszteri hivatalok az eredeti tulajdonosokkal szemben előnyben részesítették a beneši dekrétumok alapján, végzéssel földhöz juttatott szlovák telepeseket; általa lehetőség nyílt a még 1919. április 16-án beindított földreform kiteljesítésére. Mészáros tévedése hivatalának az elvesztésébe került, a helyébe lépő Könözsi Lászlónak viszont nem volt bátorsága a helyreigazító határozat meghozatalára, így időt és teret adott a végzéssel bírók tulajdonjogi manipulációinak. Ebben az időben már a mezőgazdasági minisztérium hatáskörébe tartozó egyes ágazatokat nem a miniszter, hanem a gabona-, hús- és erdészeti lobbi kimagasló személyiségei irányították, jelentős szerepet vállalva abban a törekvésben, amely Szlovákia mezőgazdaságának lezüllesztésére irányul. Peter Baco és Pavel Koncoš miniszterek magyarellenes magatartásának eredményei megrendítőek, hiszen a déli vonal gazdaságaiban felére csökkent a szőlő, ennél is nagyobb arányban a gyümölcsösök területe, töredékére a juh-, és szarvasmarha-állomány és padlóra kerültek a csirkefarmok is. A hosszú vajúdás után megszületett vadászati törvény nem több, mint a még 1962-től hatályos eredeti kiegészítése, s csupán azt a küldetését teljesíti, hogy legalizálja a korábban már törvényellenesen létrehozott attraktív vadászterületeket. A 2002. április 1-től hatályos halászati törvény bebetonozta a szocializmus vívmányait, s minden fontos hatáskört a Zsolnán székelő szlovákiai halászszövetségre ruházott.

Ebben az állapotában vette át a minisztérium irányítását az MKP által jelölt Simon Zsolt, s már beiktatása pillanatában felmerült a kétkedés, hogy a politikai és erkölcsi támogatással párhuzamosan az őt jelölő párttól, az előző államtitkártól, a tárca európai uniós integrációjának felelőseitől elegendő tájékoztatást kapott-e ahhoz, hogy felelősséggel elvállalja a tisztséget. Az ide vonatkozó másik kérdés az, hogy biztosítottak-e számára kellő hátteret és védelmet ahhoz, hogy kísérletet tegyen az ágazatot eluraló klientelizmus, korrupció felszámolására, valamint a tudatosan létrehozott zűrzavar megszüntetésére. Tartok tőle, hogy nem, s ez érzékelhető volt az uniós csatlakozáshoz megkövetelt mezőgazdasági fejezet lezárásának pillanatában is, mivel ezzel egyidőben beindult az a nem jelentéktelen gépezet, amelynek végső célja, hogy bebizonyítsa: a szlovák mezőgazdaság a magyar párt miniszterének idejében ment tönkre. E törekvés első mozzanata már az elmúlt év novemberében érzékelhetővé vált, amikor is a sertésforgalmazók és feldolgozók a hazai tenyésztőket kizárták a kereskedelemből és importáruval tömték meg a piacot. Február és március folyamán már azonosíthatóvá vált, hogy mind az Agrárkamara, mind pedig a sertéstenyésztők szövetségének illetékese késleltette a minisztériumba küldött jelentést, aminek következtében kezelhetetlenné fajult a tenyésztők és a minisztérium között kialakult feszültség.

Ezzel egyidőben felriadt tízéves szunyókálásából az Agrárkamara is, figyelmeztető megmozdulásokat helyezett kilátásba. Nyomban csatlakozott hozzájuk, obstrukcióhoz folyamodva, a miniszter által egy-egy helyen felelősségre vont erdészet és a múlt rendszerből itt felejtett parasztszövetség is. A fenti jelenségek és kezdeményezések minden demokratikus jogállamban a maguk kialakult természetes rendje szerint működnek, Szlovákiában viszont már hallhatók azok a hangok, amelyek arra élezik ki a mezőgazdaság és a mezőgazdászok nyomorúságát, hogy mindez a magyar miniszter szakszerűtlen irányításának az eredménye, s érthető módon ezt hangoztatják a csőd szélén egyensúlyozó magyar gazdák is. Mivel az elégedetlenségi mozgalmat a háttérből egy nagyon gazdag és az elmúlt idők folyamán korlátlan hatalomhoz jutott lobbi irányítja, céljai elérése érdekében félő, attól sem riadnak vissza, hogy szándékosan válsághelyzetbe hozzák az egyébként is agonizáló ágazatot. A közeljövő tétje tehát az, hogy a jelenlegi mezőgazdasági miniszter kap-e elegendő időt és támogatást politikai partnereitől, valamint a gazdasági rendőrségtől ahhoz, hogy bejelentett célkitűzéseit, tételesen a mezőgazdaság korrupciótól és klientelizmustól való megtisztítását véghezvigye, vagy az érintettek gazdasági hatalma és politikai befolyása kieszközli a miniszter korai megbuktatását.