Orbán lebegtetése

A változás szele mintha elérte volna az elmúlt napokban a legnagyobb magyarországi ellenzéki pártot, a Fidesz–MPP-t is. A változás önmagában annyit jelent, hogy a jobboldalon eddig teljesen tabuként kezelt Orbán Viktorral szemben is kritikai írások, vélemények jelentek meg, kerültek napvilágra. Természetesen szó sincs arról, hogy a legmagasabb posztokon kellene, hogy fejek hulljanak, itt senki sem akar olyan változásokat, melyek tavaly a szocialistáknál játszódtak le. És értelmük sem volna.

A magyar politikai trend az elmúlt tíz év során azt mutatta, hogy az éppen aktuális kormánypártok a ciklus felére jutnak el a támogatottság mélypontjára, s onnét aztán szépen lassan kezdenek feljönni, hogy a választásokig utolérjék, megközelítsék, esetleg megelőzzék az ellenzéki pártot. ĺgy volt ez a Horn-érában és Orbán Viktor miniszterelnöksége idején is. Ugyanez történt a Medgyessy-kabinettel is, azzal a különbséggel, hogy a szocialista-liberális koalíció egyszerűen menesztette a kormányfőt, így Gyurcsány Ferenc megválasztásával komoly lendületet kapott a magyar baloldal, s már most, több mint egy évvel a választások előtt a szocialisták beérik a Fideszt. Erre döbbennek rá egyre többen a jobboldalon is, s az eddig kikezdhetetlennek tartott „egy a zászló, egy a tábor, egy a vezér” teóriát már belülről is kritikával illetik. Az elmúlt napokban vita kerekedett abból a párton belül, hogy Orbán egyszemélyes fellépéseivel elhalássza a témákat a Fidesz frakciója elől, s az ő fellépéseit koordináló sajtóközpont gyakran keresztbeszervez a frakció sajtótájékoztatóinak. Kritikai írás jelent meg Malgot István tollából is, a szobrászművész az Orbán nevével is fémjelzett Szövetség a Nemzetért Polgári Kör egyik alapítója. Ő a Szövetség című lapban a volt miniszterelnöknek egyebek mellett azt rója fel, hogy „a nemzet többsége számára követhetetlennek bizonyult az a politikai irányvonal, amit Orbán Viktor a Fidesz átalakítása után képvisel”. De ugyanígy éles hangú nyílt levelet intézett Orbán Viktorhoz Tamás Gáspár Miklós is. A magát nyíltan baloldalinak valló filozófus is arra kéri a volt miniszterelnököt, hogy a virtuális térből térjen vissza a reális, parlamenti alapokon nyugvó politizálásba, mert Magyarországnak, s nem csak a jobboldalnak, igenis szüksége van rá, de nem mint imaginárius, politikai pártok felett álló vezérre, hanem a nagyon jó stratégiai érzékkel megáldott reálpolitikusra. Bár sokan az ellenkezőjét állítják, a politikai pártok tevékenységének legjobb mérőfoka a ciklus közben mért támogatottság szintje, s a választásokon elért eredmény. Ezzel nyilván a jobboldalon is tisztában vannak.

Mivel Gyurcsány Ferenc folyamatos piszkálása, úgy tűnik, nem elégséges fegyver a trend megfordítására, egyre többen jönnek rá, hogy Orbánt vissza kell hozni a napi politikába. Kérdéses, hogy ő akarja-e, s hogy lehetséges-e egyáltalán. Reméljük, hamarosan kiderül.