Ólom a fában

Sír-rí a tűzifa a Bözsi néni keze rángatta kézifűrész fogai alatt. Nem viszi a vásott fog, a kis, öregecske kéz is fáradt már hozzá. Ez a kutya mord idő meg továbbra is tartja magát keményen. Bár a dombok oldalán már csak foltban a hó, a tulipánhagymák is nyomkodják már a fejüket, a hóvirág gyenge szálai is mutatkoznak már a kiskertben, de éjszakára még meg kell alaposan etetni a hasas kályhát. Vágná hát a fát a néne, csak nem megy. Valami szürke villan meg a fában. Egy régen kilőtt golyó ólommagja. De hát hogy került az oda? Gondolkodik Bözsi néni, honnan is van ez a fa. Rájön aztán, hogy a szomszéd hozta. Ez abból az öreg, kidőlt tölgyből az egyik ág, amelyet még tavaly csavart ki a vihar, aztán szép lassan elkoptatták a tűzifában hiányt szenvedők. Mára már csak a közel méter vastag törzs marad egészben. Ólom a fában. ĺgy benőtte volna, így magába fogadta volna a fa? Emlékszik már lassan, persze, eszébe jut egy régi történet, amelyet már ő is csak hallomásból ismer. Háború volt, kislányka volt még akkor, a tölgy is ugyancsak vékonyabbka lehetett még. Alatta állt a falu táblája, aztán ott kellett őrködni a katonáknak, mikor beköltöztek a faluba. A front hangját már lehetett hallani, rejtelmes dübörgés moraját hozta néha a szél valahonnan nagyon messziről. Strázsáltak a szép szál legények a táblánál, aztán úgy mondták az idősebbek, egy éjszaka egy pesti fiú állott kint őrségben. Sármos, bajszos fiatalember volt, a falu minden lánya majd megveszett érte, ha végigment az utcán. Március volt akkor is. Csillagos éjszakában álldogált a katona, valahogy elbámészkodhatott, nem vette észre, hogy kúszva megközelítik a szomszéd falu felől. Csak a závár csattanására fordult meg, de már későn. Aztán a rémült szaladgálásra már ő is emlékszik. Bújtak verembe, pincébe, ki hova tudott, mert a falu végén golyózáporral beköszöntött a háború. Az egyik golyó majd hatvan évvel mindezek után most meg kicsorbította még jobban az amúgy is kopott fűrészt. Seb, amelyet benőtt, magába takart a fa. Olyan, mint a háborúk okozta sebek. Mélyen vannak, de az idő néha felszakítja őket.