Olajozottan nő az olajár

Nincs háború a Közel-Keleten, nincs bojkott vagy tudatosan visszafogott kínálat, ennek dacára már két éve folyamatosan kúszik felfelé a nyersolaj világpiaci ára, amely mára túllépte a lélektani határnak tartott hordónkénti (159 liter) 60 dollárt. Ami még ennél is rosszabb, hogy rövidtávon a mérsékelten optimista prognózisok sem számolnak e kedvezőtlen irányzat lanyhulásával, áresésről nem is szólva. Ha az abszolút számokat nézzük, kiderül: 60 dollárba még sohasem került a fekete arany barrelje, egyedül az 1979–1981-es olajválság időszakában – a jelenlegi dollárárfolyammal számolva – volt drágább.

Az árvágta oka több tényezőre vezethető vissza. Kezdjük elsőként a világgazdaság lendületes növekedésével. A dinamizmus hihetetlen olajszomjjal párosul, jelenleg már napi 83-84 millió hordónyi kell a csillapításához. A felpörgő gazdaságon belül különösen az USA, Kína és India olajbehozatalának szárnyalása aggasztó, a két ázsiai gigász már a világ hat legnagyobb importőre közé tartozik. A politikai bizonytalanság szintén nem tesz jót a kedélyeknek: az utóbbi idők venezuelai, nigériai sztrájkjai, zavargásai, az iraki helyzet, az orosz Jukosz tönkretétele, az iráni elnökválasztás kedvezőtlen végkimenetele, az indonéz kitermelés hanyatlása nem az árcsökkenés irányába mutat. Elemzők szerint az úgynevezett terrorkockázat hordónként legalább 10 dollárral veri fel az árakat, emellett hallatlanul sok a spekulatív ügylet az olajpiacon. A befektetési és nyugdíjalapok a kevés hozamot ígérő részvény- és kötvénypiacról részben áttértek az ígéretesebb nyersanyagpiaci ügyletekre, ami azt eredményezte, hogy a reálgazdasági folyamat és az árszint kezd elválni egymástól. Végezetül, bármilyen furcsán is hangzik, de az olajfinomítók egyszerűen nem győzik feldolgozni a szükséges mennyiségű nyersolajat. Az Egyesült Államokban például már három évtizede, Európában pedig mintegy 10 éve nem épült egyetlen finomító sem. E szűk keresztmetszet folyományaként napjainkban nem elegendő csak az olajpiac áralakulását figyelni, hanem a benzinpiacra is összpontosítani kell.

Mi következik mindebből? Elsősorban a jelenleg is már példátlanul magas benzinár tartóssága, ami még tovább emelkedhet. Az üzemanyag gyorsan beépül a fuvarköltségekbe. A British Airways légitársaság hétfőtől emelt árat, a pozsonyi reptér főszereplője, a SkyEurope pedig júliustól drágít. A továbbgyűrűző hatás a téli idényben természetesen a fűtési költségeket is emelheti. Szerencsére egyelőre a gazdasági növekedést érdemben nem fékezi az árvágta, mivel a fejlett ipari országokban – némi jóindulattal magunkat is odasorolhatjuk – az egységnyi hazai termék előállításához szükséges olajmennyiség a három évtizeddel ezelőttinek alig a felére esett vissza. Egy dolog biztosnak tűnik, a világgazdasági visszaesés bekövetkeztéig ne is álmodjunk kedvező benzinárakról.