Fico fóbiái

Még el sem indult a népes szlovákiai küldöttség Pekingbe, Robert Fico máris lelkendezett a távol-keleti tárgyalásainak kiemelt jelentőségéről. Egyúttal két meglepetéssel is szolgált. A pozsonyi kormányhivatal nem hozta nyilvánosságra annak a nyolcvan szlovákiai vállalkozónak a nevét, akik a kormányküldöttséggel együtt utaztak Kínába. Ennél sokkal nagyobb megrökönyödést váltott ki idehaza, hogy a kormánygépen egyetlen hazai újságíró sem kapott helyet, még valamelyik szlovák közszolgálati médium vagy legalább az állami hírügynökség munkatársa sem. Így aztán a szlovák kormányfő felcsapott alkalmi tudósítónak, és naponta videóüzenetekben saját szájíze szerint számolt be kínai tárgyalásaikról. A pozsonyi elektronikus médiumok meg kénytelenek voltak az ottani állami tévé lelkendező híradóinak képsoraira hagyatkozni. 

Már jóval a pozsonyi kormányküldöttség elutazása előtt tudtunk két szlovákiai beruházásról. A kínai többségi tulajdonba került Volvo még Eduard Heger kormányával kötött szerződést arról, hogy a Kassához közeli Valalikyben saját autógyárat épít. Ennek az egyezségnek jórészt kedvező visszhangja volt szakmai körökben is, habár többen úgy vélekedtek, hogy kockázatos dolog erre az iparágra alapozni országunk gazdaságát. Egyelőre nem csitul viszont a tiltakozás a Nagysurány térségében tervezett kínai akkumulátorgyár ellen, elsősorban a vélt környezetszennyezés meg a várhatóan jelentősen megnövekedő közúti teherforgalom miatt. 

E két ismert tényhez és a szlovák kormányfő fentebb említett lelkedezéséhez képest az egyetlen új hír az, hogy rövidesen kínai szakértők érkeznek Pozsonyba, akiknek a feladata lesz kidolgozni a D4-es autópálya meghosszabbításának, a Kárpátokon építendő, Récsét Záhorská Bystricával összekötő alagútnak a szakmai és anyagi feltételeit. Mindössze ennyi konkrétumot közölt a miniszterelnök a hazatérésük utáni sajtótájékoztatón. Jelenleg úgy tűnik, indokolatlanok Fico lelkendezései, amelyek dühbe csaptak át, amikor a Markíza tévé munkatársa megkérdezte tőle, miért nem vitt magával egyetlen tudósítót sem. Válasza sistergett a sajtóval szembeni fóbiájától. „Azért, mert az újságírók csak rosszat írtak volna!” – csattant fel a válasza. 

A kormányfő további ellenszenve Maroš Šefčovič uniós jelölésével kapcsolatban tört elő, akit brüsszeli meghallgatása előtt azzal hergelt, hogy az Európai Parlamentben valóságos liberális pokol várja őt, amiből semmi sem vált valóra. Ugyanis az uniós képviselők három órán át faggatták őt a céljairól, amennyiben megszavazzák őt kereskedelmi és gazdasági átláthatósági uniós biztosnak. A szlovák diplomata szerint Kína kihívást jelent az uniós tagországok számára is. Az onnan egyre nagyobb számban beáramló, viszonylag olcsó villanyautókkal kapcsolatban kifejtette: meg kell vizsgálni, vajon az ottani alacsony munkabérek vagy az ottani cégeknek a nemzetközi szabályokat sértő állami támogatása befolyásolja-e az árképzést. Esetleg mindkettő. Ezt a meghallgatást is beárnyékolta a kínai villanyautókra kivetett jelentős védővám, amelyet öt tagállam – köztik Szlovákia és Magyarország – elutasító szavazata ellenére Brüsszel bevezet. A várható pekingi ellenlépés súlyosan érintheti a Volkswagen pozsonyi gyárát, amely termékeinek több mint egynegyedét Kínába exportálja. Tovább bonyolódhat az unió helyzete akkor is, ha Donald Trump beígért protekcionista lépéseinek következtében kitör a vámháború az Egyesült Államokkal. Ezekben a játszmákban Szlovákia nem jelentős, ám a fóbiáktól mentes, tárgyilagos tájékoztatás legalább idehaza erősíthetné a Fico-kabinet helyzetét.