Okoshűtőkkel támadó nagyhatalmak

Két új aggasztó trend látszik. Egyfelől már nemcsak a legnagyobb újságokat, webshopokat és egyéb, jól látható online oldalakat támadják. Az új célpontok az internet működésének láthatatlan, de annál fontosabb szerverei, amelyeken az összes többi szolgáltatás múlik. Az elmúlt hónapokban fokozódott az ellenük folyó kiberhadviselés, egyre nagyobb a nyomás. Persze az internet épp azon az elven nyugszik, hogy ne egy csomóponttól, központi géptől függjön minden, de az tény, hogy a szolgáltatók, DNS szerverek sokkal fontosabb szerepet játszanak, mint a blogok, újságok vagy videooldalak. A szerverek kiiktatása számtalan más szolgáltatást tehet teljesen elérhetetlenné, rosszabb esetben leáll az internet működése. Aki ennek a stop gombnak a birtokába jut, tehát amely hatalom képes megakadályozni több százezer négyzetkilométeren az internet működését, az háború vagy más konfliktus idején komoly előnyre tehet szert. Az információs hadviselés hagyományos konfliktus esetén is óriási jelentőséggel bír, ezt nem kell részletezni.

A másik újdonság, amellyel a kiberháború kopogtatott az ajtónkon, az az, hogy a túlterheléses támadást nem csak hagyományos számítógépekről vezényelték. A számtalan adatkérést, amely miatt leálltak a szerverek, részben okoseszközökről indították. Vírussal fertőzött számítógépek és okoseszközök ezrei bombázták a szervert a kiberbűnözők gombnyomására. Akár okoshűtők, de egy internetre kötött termosztát, okosóra, bármi, ami az internethez kapcsolódik és saját, megfertőzhető szoftverrel rendelkezik, besorakoztatható e zombihálózatba. Ezeknek az eszközöknek minimális a védettsége, viszont exponenciálisan szaporodnak körülöttünk és frissítések hiányában a hackerek szabad prédái.

A nagyobb országok ezres nagyságrendben toboroznak kiberbiztonsági szakértőket. Az informatikai– mérnöki diplomával rendelkezőket a kormányzatok igyekeznek elcsábítani állami szerveikhez vagy titkosszolgálataikhoz. Emberhiány van, verseny lesz a legjobbakért. Kínába és más feltörekvő globális hatalmak országaiba is sokan hazatértek az elit egyetemekről. Kinek volt jó befektetés a nyugati egyetemeken való taníttatásuk? Lehet az érzékeny informatikai tudást védeni? Az kapja a legjobb informatikusokat, aki a legtöbbet fizeti? Emellett a sok közös cég miatt új technológiák szivárogtak át a legkülönbözőbb országokba. Bekerülhet az informatikai termékek és szolgáltatások újabb köre a védett termékek közé, amelyek exportja korlátozható? Számtalan kérdést vet még fel a kiberháború.

Itt van a szép új világ. A háttérben rejtőzködő hatalmak okoshűtőkkel bénítják meg az információs csatornákat. A kiberbiztonság már rég nem a holnap, hanem a ma kihívása.