Ó, idők, ó, divatok!

Sok leány marad ez évben pártában! – mondhatták az idén, mikor ugyancsak hamar vége lett a farsangnak. Egy kép mégis sokáig őrződik majd még bennem erről az idei nyúlfarknyi farsangról. Olyan kép ez, amely a többi jelenlévőnek tán ott és akkor fel sem tűnt. Csak egy kisfiú jelmeze egy alapiskolai álarcosbálon, ahol mint érdeklődő szülő végigcsodáltam a pompás jelmezeket. Ennyi az egész. Dübörgött a legmodernebb techno, visongva, bolondozva vonultak a maszkos gyerkőcök. Sok-sok királylány, tündér, udvarhölgy, űrhajós, lepkék és bogarak, varázslók és egyéb csodalények meg mindenféle harcosok közt egy kisfiú, akin kék munkaruha meg sipka volt. Kezében meg kis szerszámos láda, abban pedig apró eszközök. Egy gyerek, akinek igazi álma van. Villanyszerelő lesz! Ez biztos! S mivel gyerek, nyugodtan, jelmezként felvehette most a gondosan megvarrt kis munkaruhát. Ó, idők, ó, divatok! – sóhajtok fel nézelődőként. Ódivatú lettem, hogy nekem ez tetszett a legjobban? Hogy miért pont ez? Mert az álvilág helyett valami kézzelfogható gyermeki tisztaságú álom és elhatározás így, alig tízévesen ilyen jelmezt felvenni. Komoly kis figura! Van csípőfogója, van a dobozkában csavarhúzó, szigetelőszalag, ki tudja, mi minden még. Annyi biztos, egy kapcsoló cseréjéhez teljesen elégséges a felszerelés. A kisfiúról később megtudtam, az apuka foglalkozásának vonzásában él, példa és talán elhatározás számára, hogy ha megnő, ő is az apu szakmáját folytatja. Micsoda báj, micsoda szerény, szép és mégis szárnyaló, izgalmas álom ez! Tudni valamit megjavítani, sikerélményként megélni, ha kigyullad a villany, ha beindul a gép, ha működik a villanyra zúgó rejtelmes szerkezet. Míg a többi gyermek jelmeze valami megfoghatatlan világhoz való vonzódást jelez, az övé valódi jövőképet próbál fogalmazni. S ha már ennél a valós világképnél tartunk, egy tizenvalahány évvel ezelőtti gyerekkarnevál képe is előbújik. Ott a legjobb jelmezért járó díjat egy toprongyos munkanélkülinek öltözött gyerek kapta meg. Mára ez a nyertes felnőtt. Remélem, nem kell akkori jelmezének árnyékában, tényleges munkanélküliként élnie. Az álmok világa csalóka. A gyermeki fantázia határtalan csapongásától percekig valódi szereppé vált jelmezek levetése után is játékos marad az emberke. Ez a munkaruhás jelmezű kisfiú nekem volt ajándék. Bizakodom, tíz év múlva komoly szerelőként majd pont ez a mostani, munkaruhás, szerszámtáskás kisfiú jön el megjavítani hozzám az örökké rakoncátlankodó szobai világítást. Csak ne kényszerítse a sors toprongyba ezt a szelíd álmú gyereket!