Amerika alelnökének lenni? Egy vödör meleg köpetet se ér

Az USA történetében több alelnök örökölte meg az elnöki posztot, mint ahányat megválasztottak rá. Míg eddig öt alelnök tudott elnökválasztást nyerni, nyolcan megörökölték a hivatalt: négyüknek az elődje természetes halált halt, a másik négyé merénylet áldozata lett. Még kevesebben tudták kinevelni a közvetlen utódjukat, ahogyan a demokrata Joe Biden szeretné Kamala Harrisszel. 

Ugyan az alelnököt csupán egy szívdobbanás választja el a Fehér Ház ovális irodájától, azaz az elnöki széktől, azonban mégis kevés hír foglalkozik Trump 40 éves alelnökjelöltjével, az arrogáns szexista megjegyzései miatt elhíresült J. D. Vance ohiói szenátorral, illetve Harris fegyverhordozójával, a 60 éves Tim Walzcel, Minnesota állam demokrata kormányzójával. Mi ennek az oka?

Dobj mogyorót az alelnöknek!

Volt egyszer két fivér. Az egyik elszökött a tengerre, a másikat alelnökké választották. Egyikükről sem hallottak soha többet 

– így jellemezte a posztját fanyarul Thomas Marshall, aki Woodrow Wilson alelnökeként az ideje jelentős részét a kongresszusban lévő irodájában, semmittevéssel töltötte, lévén az alkotmány szerint a szenátus elnöke. 

Amikor nyitva felejtette az ajtaját, hallhatta a Capitoliumon a turistákat kalauzoló idegenvezetőket, akik az amerikai kormány csodabogaraként szóltak róla. Egyszer megunta, és kikiabált: „Ha már valamiféle vadállatnak néznek, legyenek kedvesek legalább néhány mogyorót dobni!” 

Nála is markánsabban fogalmazott John Nance Garner, aki 1933 és 1941 között Franklin Delano Roosevelt alelnöke volt, és sokat idézett feljegyzések alapján úgy vélte, pozíciója „még egy vödör meleg köpetet sem ér” – bár történészek szerint ennél jóval durvább hasonlatot használt… 

Az USA első alelnöke, John Adams is minden idők leghaszontalanabb tisztségeként jellemezte az általa viseltet, ám a George Washington mögött eltöltött 8 év után megnyerte az 1796-os választást, és ő lett az USA második elnöke. Abban az időben az elektori kollégium tagjai még két jelöltre szavaztak, s aki közülük több voksot kapott, az lett az elnök, az alulmaradó pedig az alelnök. Adams így megkapta maga mellé a legnagyobb politikai ellenfelét, Thomas Jeffersont, aki ott tett neki keresztbe, ahol csak tudott.

Van Buren-átok

A becsmérlő megjegyzések oka, hogy az alelnök voltaképp statisztaszerepet játszik, azt, amit az alkotmány rá osztott: betölti a szenátus elnöki posztját, és készen állt arra az esetre, hogy ha a Fehér Ház ura alkalmatlanná válik a posztja betöltésére vagy meghal. 

A lényeg, hogy az alelnököt sokáig nem engedték a végrehajtó apparátus közelébe. Ráadásul hivatalban lévő alelnökként csak nagyon keveseknek sikerült választás útján az elnöki széket is elnyerni. Ez 1836-ban Martin van Burennek ugyan még sikerült, utána viszont másfél évszázados szünet következett. Van Buren-átoknak nevezték, hogy aki alelnökként próbálkozott előlépni, az alulmaradt. 

Politológusok ezt azzal magyarázták, hogy a pártjuk elnökjelöltségét még viszonylag könnyű volt elnyerniük, mert kitartottak a főnökük mellett, a választók szemében azonban ez gyakran hátrány volt, ők inkább önálló személyiségre, valami újra vágytak. 

Az átkot az idősebb George Bush törte meg, aki nyolc évet töltött Ronald Reagan alelnökeként, majd megnyerte az 1988-as elnökválasztást. Négy évvel később azonban veszített a demokrata Bill Clintonnal szemben, így az USA történetében Thomas Jefferson maradt az egyetlen, aki alelnökként indulva kétszer nyert, s mindkét elnöki mandátumát (1801 és 1809 között) ki tudta tölteni.

Párját ritkító párosok

Az első világháború idején Woodrow Wilson volt az első, aki meghívta az alelnökét a kormányülésekre, de ott nem osztott neki lapot. Harry Trumannak pedig, amikor az elhunyt F. D. Roosevelt helyére kellett lépnie 1945 tavaszán, fogalma sem volt arról, hogy a Manhattan-terv sikereként elkészült az atombomba, aminek a bevetéséről már ő döntött.

 Partnernek először Jimmy Carter (1977-1981) tekintette az alelnökét, és ezzel megteremtette a pozíció modern megfelelőjét. Ez a hagyomány Bill Clinton és Al Gore, illetve Barack Obama és Joe Biden kettősében élt tovább. Az eddigi legnagyobb hatalmú alelnök, Dick Cheney, a New York és Washington elleni, 2001 szeptemberi terrortámadás után szinte párhuzamos hatalmi központot épített ki, amely befolyásolta George W. Bush döntéseit. Cheney viszont nem akart elnök lenni. 

(Tlx, hvg, ú)