Nyúlcipőt húzott Zajac?

Kedvenc egészségügyi miniszterünk a napokban állítólag egy ausztriai kórházban kezeltette magát. Személyiségi jogokra hivatkozva a tárca szóvivője azt nyilatkozta, főnöke szabadását tölti, tehát azt tesz, amit akar. Nem erősítette meg, de nem is cáfolta a szárnyra kapott információkat, lojális alkalmazottként pedig kifejtette: lehet, hogy csak baráti látogatást tett a kórházban.

Nem értem, miért kell felháborodni azon, ha betegként a miniszter nem mer befeküdni hazai, még állami intézeteink valamelyikébe. Főleg ezekben a napokban, amikor azt szorgalmazza, hogy csökkenjen a gyógyszerforgalmazók és a patikusok árrése, amikor aszerint minősíti az orvosokat, ki mennyire gyógyít költségtakarékosan, vagyis olcsóbb orvosságokkal, eljárásokkal. Amikor kifogásolja az amúgy sem sokat kereső egészségügyi dolgozók bérkategóriák szerinti fizetését, és utasítja a kórházigazgatókat – közvetlenül a tárca felügyelete alá tartozókat, de közvetve a többieket is –, hogy érdem szerint jutalmazzák őket. Sőt mi több, bekéreti a munkáltató és a szakszervezet által megkötött kollektív szerződéseket is, ellenőrzés céljából. Az érdem szerinti bérezés nem volna elvetendő akkor, ha az egészségügyi dolgozók biztosak lehetnének abban, hogy nem haveri, koma-sógor alapon, pofa szerint jutalmaznák őket feletteseik. Talán okkal félnek attól is – nem egy példa van rá –, hogy a kórházigazgatók az alulfinanszírozást épp a dolgozók bérének csökkentésével orvosolják.

Ilyen előzmények után igazán nem csoda, hogy ha bármi baja van az egészségügyi miniszternek, nyúlcipőt húz, és átugrik az osztrák sógorékhoz.

Meg aztán ne feledjük: nem is olyan régen, pártfőnöke – bár Rudolf Zajac nem tagja a pártnak, csupán csapattag – ugyancsak nem vette igénybe a hazai egészségügy szolgáltatásait, hanem euróért gyógyíttatta magát. Őt biztosan a volt köztársasági elnök, esetleg a kassai vasmű néhai ura inspirálta, egyikük sem bízta életét a szlovákiai orvosokra.