Nyugtatgatott lelkiismeret

Kettőt fizet, hármat kap – áll a reklámtáblán az utcákra kirakott koszorúk mellett. Belebotlottam saját rossz lelkiismeretembe meg ebbe a sok virágba éppen. Halottak napja előtt. A lelkiismeretnek éppen az a gondja, hogy miért juttatják kötelességszerűen eszébe régen túlparti családtagjait, barátait, s ha ezt teszik, miért vadult el ez is üzletibe. Belebotlani meg éppenséggel nem gond mostanában a virág, apropó, művirágtömegbe. Miről szól ez? S kinek? A holtak szavát ki érti meg? S az élők lelkiismeretére ugyan gyógyír-e az egy évben egyszeri kampányszerű temetőostrom? „Szeretet pedig nincs énbennem: semmi vagyok” – írja Pál apostol a korinthusiakhoz. Aztán olyat is ír, hogy: „a szeretet türelmes, jóságos, a szeretet nem irigykedik, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.” Emlékezz meg, ember, régiekről, valld be, félsz, mert kicsi a hited. Erősítsd hát magad azzal, hogy ha kettőt fizetsz, hármat kapsz, s mehetsz ki őseidhez a máskor csendes, most zsúfolásig megtelt sírkertbe, hogy azon gondolkodj, hová is tedd a harmadik, ingyen kapott koszorúdat, mikor te már olyan szépen elosztottad magadban, kire, mit és hogyan helyezel. Felborult benned az egyensúly? Ne csodálkozz! Minden mulandó, még te is meghalsz egyszer, ez utóbbi az az egyetlen dolog, amivel nem igazán tudsz kibékülni. Hiába a hited, hiába a szeretet, borzongató és hidegnek tűnik a túloldal? Kettőt fizet, hármat kap, csak ez jár az eszedben, már nem is az emlékezés szépséges szomorúsága jár át, ez az elvadult üzleti fogás idegesít. Elmentek tőled szeretteid, évente egyszer félig kényszerből, félig rossz lelkiismereted által hajtva kimész a sírokhoz. Állsz némán, nem tudod, mit csinálj. Sírni nincs kedved, hangulatod ködös tájra hasonlít, borús ég a szemed. Joviális beszélgetésekre, vállveregető hogy vagy kérdésekre, amelyekre igazán nem is várnak választ, nincs szükséged az ilyenkor kikerülhetetlen találkozások során. Mit tehetnél, kettőt fizetsz, s hármat kapsz, kiballagsz, módosítod elképzelésed, szétrakod a koszorúkat, gyertyát gyújtasz, tán még imádkozol is, megnyugtatod lelkiismereted. Emlékezz hát halottaidra, csak ne felejtsd el az élőket. Nehogy rossz legyen a lelkiismereted. Később, későn.