Danko röghöz kötné a képviselőket

Danko szerdán a Hospodárske noviny gazdasági napilapnak nyilatkozott bővebben a koalíciós válságról. Az SNS vezetője többek között kijelentette, hogy a koalíció Rudolf Huliak három fős csoportja nélkül is képes a kormányzásra és semmi oka nincs a kormányfőnek arra, hogy egyezkedni próbáljon az újabban a környezetvédelmi minisztériumot követelő Nemzeti Koalíció képviselőivel. Danko azt állította, hogy pártja számára a Huliak-ügy lezáródott, nem fog tárgyalni az engedetlenkedő csoporttal.

Az SNS elnöke a parlament stabilitásával kapcsolatban felvetett egy olyan ötletet, amely Szlovákiában legutóbb a mečiari időkben került komolyabban szóba: az úgynevezett imperatív mandátum koncepcióját. 

Ez az elképzelés arra épít, hogy a megválasztott képviselők valójában nem szabad akaratuk alapján cselekednek, hanem az őket bejuttató párt utasításait kénytelenek követni, mandátumuk a pártot illeti. Danko szerint a kötött mandátum intézménye segítene stabilizálni a koalíció helyzetét, mivel ha az SNS felelős a képviselőiért, a képviselőknek is felelősséget kellene vállalniuk a pártért. A politikus kijelentette, az SNS nem szolgálhat ugródeszkaként a képviselők számára, akik aztán azt csinálnak a parlamentben, amit akarnak – erről az ötletről pedig a közeljövőben egyeztetni fog a kormánykoalícióval is. Danko ostobaságnak minősítette azt a múltban született alkotmánybírósági döntést, miszerint a mandátum a bejutó képviselőket, nem pedig a listákat állító pártokat illeti.

Régi történet

Az úgynevezett imperatív mandátum témája még a kilencvenes években tűnt fel a szlovákiai közéletben, a HZDS kormányzása idején. František Gaulieder, a Mečiar-párt képviselője két évvel a megválasztása után kritizálni kezdte a pártot és kijelentette, hogy függetlenként folytatja. Kilépett a párt frakciójából, mire kizárták a HZDS-ből. Pár nappal később megfosztották a mandátumától arra hivatkozva, hogy korábban önként aláírt egy nyilatkozatot, miszerint hasonló esetben önkéntesen lemond a képviselői tisztségéről. 

Az önálló Szlovákia történetében először fordult elő, hogy valakit az akarata ellenére megfosztottak a tisztségétől, miközben a demokratikus rendszerekben alapvetésnek számított, hogy egy megválasztott képviselő autonóm módon cselekedhet, a pártja nem kényszerítheti semmire.

Gaulieder az Alkotmánybírósághoz fordult az ügy kapcsán és arra hivatkozott, hogy nem mondott le a mandátumáról, fél évvel később megállapították, hogy a képviselő esetében a parlament törvényt sértett. Az incidens hozzájárult Szlovákia kapcsolatainak elmérgesedéséhez az európai jogvédő testületekkel és az Európai Bizottsággal. Bár Danko ostobaságnak minősítette a gyakorlatot, nagyon valószínűtlen, hogy Szlovákia most felvállalná a konfliktust az ügy kapcsán az európai testületekkel – még ha a parlament megosztottságán és a kormány stabilitásán elvben segítene is, ha a képviselők nem hagyhatnák el következmények nélkül a pártjukat.

Sok ötlet, kevés konszenzus

Danko ötlete tovább növelte a káoszt a választási rendszer átalakítása kapcsán. 

Az utóbbi hónapokban mindegyik kormánypárt bemutatott különféle ötleteket arra, miként tennék igazságosabbá a hatályos választási szabályokat. A Hlas járási képviselőket szeretne az országos listák helyett, Robert Fico pedig általánosan megemelné a választási küszöböt.

 Az ellenzéki KDH megyei listákban gondolkodik. A probléma, hogy a pártok elképzelései között kevés átfedés van, egymás felvetéseitől pedig elhatárolódnak. Danko az említett interjújában határozottan elutasította Robert Fico hét százalékos parlamenti küszöbre vonatkozó felvetését – az SNS általában általában 3-4 százalék körül szerepel a közvélemény-kutatásokon. Az SNS elnöke ugyanakkor elképzelhetőnek tartja, hogy a jövőben legalább 500 párttaghoz, vagy a választási letét összegének megemeléséhez kötnék az indulást.