Nyugdíjasnak lenni jó...?

Nem értem a hatalom logikáját. Azt állítja, hogy nekem, nyugdíjasnak nagyon jó, mert minden évben az inflációhoz igazítja a nyugdíjamat. Az én matematikám szerint ez valahogyan nem jön ki. Vegyük az ez évi nyugdíjemelést. Ez ugyebár éves szinten hét és fél százalék, mondom éves szinten, mert egy részét tavasztól kezdve kapom a nyugdíjamhoz. Viszont a második részt (3,4%) csak decembertől folyósítják. A költségvetés természetesen évente számol a nyugdíjak emelésével. Ez azt jelenti, hogy meghatározott pénzösszeget erre a célra tartalékol. Ebben az állapotban ez a pénz egészen addig kamatozik, amíg kifizetésre nem kerül. A pénzintézet által kifizetett kamat viszont nem a nyugdíjast illeti, hanem az államkasszát. Vagyis minden elodázott nyugdíjkifizetés hasznot jelent a költségvetés bevételi oldalának. Ezért van az, hogy az utóbbi időben két részben valorizálják a nyugdíjakat. Ki van ez fundálva alaposan, ez az állam fura matematikája. A valorizáció első részének kifizetése óta ugyebár eltelt több mint fél év. Éppen erre az időszakra tehető a legtöbb napi szükségleti cikk árváltozása, mellyel a nyugdíjasnak meg kellett birkóznia. Az állam az év végén büszkén fogja hangoztatni, hogy az infláció 6–7% között mozgott, míg a nyugdíjak 7,5%-kal emelkedtek. Az természetesen senkit sem zavar, hogy az árváltozások hullámzásait a felesen valorizált nyugdíjakkal kellett megharcolnia a naiv nyugdíjasnak. Nem hiába mondták öregjeink, hogy a politika úri huncutság. De még nincs vége ennek a csalafinta matematikának. A kormány már előre jelezte, hogy jövőre az ez évihez hasonlóan fogja emelni a nyugdíjakat. Hurrá, öntsön el most már a boldogság! Mostanra már az is tény, hogy jövőre 12–17%-kal nőnek a gázszámláink. Emelkedik a víz, a csatornadíj, meg még ki tudja mi minden. Tavaly még nem gondoltuk volna, hogy a nyersolaj ára eléri az 50 dollárt. Ilyen katasztrófa a jövőben sem kizárt. Nem szokásom panaszkodni. A szerény pedagógusnyugdíjból, ha összehúzza magát az ember, akkor nem hal éhen. De ez a gázáremelés (meg a többi) most bizonyosan a padlóra visz. Háztartásunk a 6500 m3 feletti gázhasználati sávba lesz sorolva. Ez ugyebár a legszerényebb számítások szerint is 314 korona többletkiadás havonta. Kilenc koronára emelkedik a víz ára, meg még nem tudni, hogy mennyivel csatornadíj. Nyugdíjamat viszont alig 200–250 koronával emelik. Mindent egybevetve az én matematikám szerint ez 150–200 korona deficit havonta. Sokan mondhatnák ebben az országban, hogy mit nyavalyog ez, hiszen vannak emberek, akik még ennyi pénzből sem tengethetik mindennapi életüket. Csakhogy én és nyugdíjas társaim ezért az „alamizsnáért” keményen megdolgoztunk. Letettünk az ország asztalára némi közhasznot, értéket. Nem tehetek róla (és egyik nyugdíjas sem), hogy a nyugdíjalapot valakik jogtalanul „megcsapolták”. Erre kellene fényt deríteni, és a tetteseken behajtani a hiányt, nem pedig a nyugdíjasokon. Világ életemben matematikát meg fizikát tanítottam. Az én matematikám mindig azt mondatta velem a gyerekeknek, hogy a matematika nem tűr csalást, mindig a rideg valóságot tükrözi. Jó lenne hinni, hogy a hatalom matematikája egyszer közelíteni fog a reális matematikához, mert ezt így kívánná meg a közerkölcs és a nyugdíjas társadalom iránti empátia.

Varga Frigyes nyugalmazott pedagógus Nagymegyer