Nyugdíjas a csúszdán

A kormány már jelezte: jövő év júliusától 5 százalékkal emelkednek a nyugdíjak. Átlagosan körülbelül 300 koronával. Az árak – bejelentették – már januártól nőnek. ĺgy nyilvánvaló, hogy az év első felében annyiból kell kigazdálkodniuk a nyugdíjasoknak az általános drágulás miatti többletkiadásaikat, amennyiből most kénytelenek megélni. A Dzurinda-kabinet azért nem javasol nagyobb emelést, mert – mint indokolja – a költségvetésből többre nem futja. Ha pedig a kérdésben végső szót kimondó parlament úgy határozna, az év elejétől esedékes áremelések miatt újévre tenné a jövő évi nyugdíjemelés időpontját, pénzhiány miatt az 5 százalékosnál még szerényebb mértékű lehetne csak az emelés. Annak az ígéretnek a teljesítését, hogy jövőre már vagy a létfenntartási költsége, vagy az átlagkeresetek növekedése arányában emelnék a nyugdíjakat, egyelőre elodázta a parlament. Nem lenne rá fedezet.

Majdnem mindenki állítja, hogy a mostani nyugdíjrendszer rossz, és mielőbb meg kell reformálni, ha el akarjuk kerülni a társadalombiztosító fizetésképtelenné válását. Ezt már a nyugdíjasok se nagyon vitatják, hiszen a rendszerváltás óta szinte állandóan ezt duruzsolják a fülükbe. De a rossz rendszer megváltoztatásáért eddig még nem sokat tettek. Ebben a Mikuláš Dzurinda vezette előző kormány sem erőltette meg magát. Az érvek ismertek: egyrészt pénz nem volt rá, de főképp a politikai akarat hiányzott. Most úgy tűnik, a reformra pénz is kerül, meg a politikai akarat se hiányzik, de nyilvánvaló, hogy a mégoly eredményes végrehajtása esetén sem profitálnak ebből a sikerből a mostani nyugdíjasok vagy a nyugdíjkorhoz közeledők. Ők még a sokat szidott, de érvényes rendszer szerint kapják járandóságukat, és az államnak ehhez kell igazodnia. Ha pedig pénzhiányra hivatkozva kénytelen elodázni a létfenntartási költségek vagy az átlagkeresetek emelkedését követő nyugdíjemelést, akkor jobban tenné, ha nem felejtene benne a költségvetési javaslatban olyan tételeket sem, amelyek például a képviselők, az államfő, a kormánytagok fizetésének 5 százalékos valorizációjával számol. Hasonló, nem éppen „az olcsóbb államot” elvhez igazodó tétel több is van a tervezetben, ezért aztán ne csodálkozzon senki, ha a parlamenti ellenzék, a szakszervezet, a nyugdíjasok szövetsége azonnal „kiszúrja” az ilyen számokat, mondván: a képviselők elsősorban magukra gondolnak. Könnyű demagógnak minősíteni az így érvelőket, de ha a kormány úgyszólván kínálja az olcsó érveket, akkor nehéz ésszerűen kivédeni.

És akkor előfordulhat, hogy rohamos népszerűségvesztése miatt ismét reformlassításra kényszerül a kormány. Pedig ezt még a szociális csúszdán ülő nyugdíjasok sem szeretnék.