Nyugdíj helyett a temetőbe!

Az utóbbi időben gyakran esik szó arról, hogy emelik a nyugdíjkorhatárt. Miért? Megtörténhet, hogy a mai ötvenesek közül sokan még a hatvanat sem érik meg. Ők már nem fognak nyugdíjat sem igényelni. Ledolgoztuk az egész életünket, becsületesen fizettük az adót, az egészségbiztosítási díjat, a nyugdíjból viszont már nem részesülünk. Ez az államnak tiszta nyereség! Mi még szüleink nyugdíját biztosítottuk. De ki biztosítja a miénket, ha netán mégis elérjük a nyugdíjkor határát? Nem kellene mindent átvenni a fejlett Nyugattól! Az ottani alkalmazottak nem olyan körülmények között élték meg az elmúlt fél évszázadot, mint mi. A mi fizetésünk gyenge volt, ezért hétvégeken munkaidő után fusizásra kényszerültünk. Dehogy is volt meg a „nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás”. Ezzel csak a „szegény” nyugati polgárt hülyítettük. Míg ők valóban pihentek és regenerálódtak, jó egészségnek örvendve érték meg a nyugdíjkorhatárt, addig mi güriztünk, hogy valamilyen színvonalon élni tudjunk. Míg fiatalok voltunk, nem volt időnk-pénzünk kedvteléseinkre. Most meg már nincs rá se kedvünk, se energiánk, de pénzünk és, sajnos, sokunknak már egészségünk sem. Apropó, egészség! Ezután még ennyi se lesz! Június 1-jétől nagyon meg kell gondolni, felkeressük-e az orvosokat, kezeltetjük-e a már meglevő betegségeinket, befekszünk-e a kórházba kezelésre, vagy beletörődünk és rábízzuk magunkat a sorsra. ĺgy vagy megérjük a nyugdíjkorhatárt, vagy belepusztulunk. Közben a fiatalság nagy része szedi a kisebb-nagyobb szociális segélyt. Miért nem hagyjuk őket dolgozni? Sok helyen ma is inkább nyugdíjast alkalmaznak, mintsem fiatalt. A fiatal ugyanis kevés pénzért nem hajlandó munkába állni. Nagyon elkényeztettük őket az aránylag magas szociális segéllyel annak idején! Félő, hogy ez a nemzedék nagyon kicsúszott a kezeink közül! Mi, ötvenesek nagyon várjuk, hogy elérjük a nyugdíjkorhatárt, amely viszont egyre csak távolodik. Lehet, hogy sokan meg sem érjük. Vagy ez itt a cél?!

Doró György, Tornalja