Nyári örömök

Itt a strandidény, Párkányt elözönlik a turisták, s ha évközben van „jaffázás” és szentségelés, van fogak csikorgatása, ha a szupermarketben pokolba kívánják a „honfoglalókat”, akkor szinte mérget vehetünk rá: ebben a híd megnyitásakor köttetett házasságban az idei nyáron is lesznek összezördülések.

Mert azt már akkor is tudta minden reálisan gondolkodó ember, hogy az eufória szűntével nem lehet majd mindent azzal elintézni: keblemre magyar, keblemre, testvér! A korzóépítkezés csúszása, a több helyen egyirányúsított forgalom a hab a tortán. Nemcsak túloldali véreink parkolnak ötletszerűen, fittyet hányva minden közlekedési táblának, ám való igaz, sokan viselkednek úgy, mintha nem vendégek lennének, hanem megszállók.

S itt a bibi, pökhendiségből, arroganciából, szemtelenségből, beképzeltségből ugyanis nem kell leckét vennünk, másokat okolnunk, megy az nekünk, zsigerb#l. Mert előfordul, hogy a tisztelt vendég meg se kérdezi, fizethet-e forinttal, s ha nem, akkor lek...vázza a pincérnőt, pedig a pénzváltó ötven méterre sincs. Olyan is, hogy a kedves túloldali hölgy csúcsforgalomban pont a buszmegállóba parkol be az autójával, s a buszsofőrt válogatottan mocskos szitokáradatba fullasztja, ha az szólni mer neki. Személy szerint azokat se csípem, akik jócskán besörözve, pálinkázva magyarságtudomány-versenyeket rendeznek, hőbörögnek, netán

provokálnak. Ám sokszor épp nekem ég a pofám, ha azt látom, a korrekt, tisztességtudó vendéggel foghegyről társalognak, vagy ha a személyzet hirtelen szlovákra váltva gúnyolódik rajtuk, de azért nyájasan vigyorog az arcukba.

S történt már olyan is: Budapestről, interneten keresztül foglaltak szállást, s a helyfoglalást telefonon keresztül is megerősítették. Ám amikor megérkeztek, nem tudták elfoglalni a szobákat, mert úgymond, azokat épp takarítják. Amikor még este is csak mellébeszélést és kínos magyarázkodást kaptak szoba helyett, a főnök nem volt elérhető, telefonba pedig csak annyit mondott nemes egyszerűséggel: menjenek haza.

Rengeteg példát sorolhatnánk még, természetesen mindkét részről. Párkány a turizmusból él, de még korántsem nőtt fel ehhez. Ugyanakkor a mindennapi helyzetek megoldásának kulcsa nem a turisták és a vendégek nációjának firtatásában, hanem a rugalmasságban, a hozzáállásban, az intelligencia vagy bunkóság dilemmájában keresendő.