Az árvíz kezelése Valenciában totális kudarc volt, spanyolországi kollégánk tudósít (FOTÓK)

Ahogy arról mi is beszámoltunk, Valencia várost és a tartományt heves esőzések és áradások sújtották az elmúlt időszakban. A károk elképesztő méreteket öltöttek. Több mint 200 ember vesztette életét.

David Córdoba Bou meggyőződése viszont, hogy a politikai vezetők hozzáállása a közbiztonság kérdéseihez jelentős mértékben hozzájárult a katasztrófa mértékéhez.

„Az áradásos természeti katasztrófák nem számítanak újdonságnak Valenciában, de a klímaváltozás fokozta az intenzitásukat, és a szakértők már régóta a biztonsági intézkedések megerősítését sürgetik” – írja az újságíró.

Szerinte több dolog is elterelte az a regionális kormány figyelmét. Többek között, hogy a turizmust mindennél előbbre helyezik ranglétrájukon.

Még a katasztrófa napján is azzal voltak elfoglalva a tisztviselők, hogy begyűjtsenek egy fenntartható turizmusért járó díjat. Carlos Mazón a regionális kormány elnökének mantrája, hogy a valenciai autonóm közösség vagy a turizmusra épül, vagy nem lesz közösség („La Comunitat Valenciana será turística o no será”).

Az idegenforgalomból származó profitra való törekvés gyakran felülírta a környezetvédelmi felelősséget. A dűnék és a mezőgazdasági területek, amelyek egykor az árvízkárokat enyhítették, eltűntek. 

Az 1990-es évek óta elsősorban a spanyol Néppárt (PP) helyi tagozata alakította Valencia gazdasági és politikai arculatát. Az egykori kormánytagok közül sokan korrupciós vádakkal néznek szembe, Eduardo Zaplanát például, aki 1995-től volt hatalmon, nemrégiben ítélték tíz év börtönbüntetésre. Mazón pedig az ő hivatali ideje alatt magas rangú pozíciót töltött be az ipari biztonság és fogyasztás főigazgatójaként.

A regionális kormány konkrét mulasztásai

Az Állami Meteorológiai Ügynökség (AEMET) árvízriasztása ellenére – amelynek elnöke arra utasította az alkalmazottakat, hogy délben hagyják el a munkahelyüket – Mazón elnök kormánya nem intézkedett időben.

Először 11:45-kor állt ki a nyilvánosság elé, de nem figyelmeztette az embereket. 

Aztán 13:00-kor Mazón felvett egy videót, amelyben bejelentette, hogy a vihar Cuenca felé tart, és biztosította a nézőket, hogy 

itt semmi sem történik, minden ellenőrzés alatt van.

Ezt a videót később törölték, de addigra széles körben elterjedt. Mindeközben sokan, akik nem tudtak a közvetlen veszélyről, folytatták a munkájukat, vagy mélygarázsokban rekedtek.

Végül csak 20:11-kor küldtek ki vészjelző üzeneteket a lakosok mobiltelefonjaira. Addigra viszont az ár már elöntötte az utcákat.

A katasztrófa napján Emilio Argüeso, biztonsági és vészhelyzeti miniszter teljesen mással volt elfoglalva: 

a hivatalos feljegyzések szerint egy bikaviadal szervezésével kapcsolatos megbeszélésen vett részt, és a következő 24 órában sem volt elérhető.

A válság első napjaiban a valenciai kormány elutasította a külső segítséget, köztük a katalán vagy a francia tűzoltócsapatokét. A másik oldalon Pedro Sánchez és a spanyol kormány forrásokat biztosított a regionális kormánynak, a közvetlen beavatkozástól tartózkodtak.

Önkéntesen, önerőből

Hivatalos lépések hiányában a hétköznapi emberek vették át az irányítást. Ifjúsági csoportok koordinálták az utcák megtisztítását, és ellátmányokat osztottak. A Spanyolország és Európa minden részéből érkező önkéntesek – tűzoltók, mezőgazdászok – is színre léptek.

A kormány válaszul bankszámlát nyitott az adományok számára. A lakosok közül azonban többen annak adtak hangot, hogy minek fizetnek adót, ha a katasztrófaelhárítást nem tudják működtetni belőle. Arról, hogy ezeket az adományokat hogyan fogják felhasználni, továbbra sincsenek részletek.

Az elöntött településeken olyan transzparenseket látni, melyek szerint „csak a nép mentheti meg a népet” („sols el poble salva el poble”).

David Córdoba Bou azt is kifogásolja, hogy a valenciai régiót a spanyol sajtó szinte kizárólag tengerparti desztinációként és a paella otthonaként ábrázolja. A nemzeti hírügynökség (EFE) tanácsokat tett például közzé, hogyan lehet a kársújtotta területeket megkerülve eljutni a tengerpartra.

Vajon ez a tragédia érdemi változást hoz?

– veti fel a kérdést kissé szkeptikusan, de talán reménykedve is a valenciai újságíró.

(MIDAS Blog: https://www.eurac.edu/en)