Nix Orbán, nix Fidesz

Gyorsan tegyük hozzá, demokratikus jobboldal továbbra sem létezik Magyarországon. Rosszabb már nem is lehetne? De, van még lejjebb…

Több dolgot is szimbolizál a Jobbik egyéni jelöltjének történelmi győzelme az egyik Veszprém megyei választókörzetben az időközi választásokon. A Jobbik nem regionális párt többé: a Dunántúlon, egy korábban „fideszes” választókörzetben tudott nyerni. A magyar választók nem tartják már szélsőségesnek, az MSZP-től, a Fidesztől, meg a bizonytalanok és a politikától távol maradók táborából is tud újabb támogatókat szerezni, miközben sikerült megtartania a kemény magot, korábbi radikális korszakának szavazóit. És a legfontosabb: immár nemcsak egyértelműen a második legerősebb párt Magyarországon, amely ott liheg a Fidesz nyakában az összes közvélemény-kutatás szerint, hanem bizonyította: meg is tudja verni a kormánypártot. Még akkor is, ha a verhetetlen taktikus zseninek tartott Orbán Viktor személyesen kiszáll a terepre ellene kampányolni.

Ettől feljebb (vagy sokunk szerint lejjebb) már csak az van, hogy meg is előzheti a Fideszt, mondjuk egy általános választáson. Ha ez történetesen a parlamenti választás lenne, akkor ez már 35–40 százalékos szavazataránynál is abszolút, de jó (rossz) esetben akár alkotmányos többséget is jelenthetne a parlamentben. A Fidesz ilyen jól átalakította a magyar választási rendszert. Gratula…

Ez persze még megakadályozható, a kérdés csak az, hogyan. A balliberális oldal korábbi munkamódszere, ti. lefasisztázzuk őket, nem tárgyalunk velük, de még a sokszor jogos (a társadalom jó részét nyugtalanító) kérdésfelvetéseikre sem reagálunk – nos, ez csődöt mondott. Csak úgy tűnik, egyelőre a Fidesz sem tud jobbat: Lázár miniszter úr a kormánypárti kudarc után a nyilas jelzővel illette a Jobbikot. A hagyományos fideszes módszer a szlogenek és a programpontok részbeli átvétele volt, kerülve a kemény, nyílt konfrontációt. De most már muszáj lesz konfrontálódni, keményen nekimenni a Jobbiknak. A nyilasozáson kívül ez mivel lehetséges? Azzal támadnák, hogy Nyugat- és EU-ellenes, túl szoros kapcsolatokat ápol Putyin Oroszországával, tekintélyuralmi tendenciák felé hajlik, nem szereti a multikat, a külföldieket és a bevándorlókat, túlzottan populista...? Ez nyilván nagyon hiteles lenne Orbán és csapata részéről...

Esetleg öt év után elkezdhetnének kormányozni, abbahagyhatnák a közvagyon dézsmálását, gazdaságilag felvirágoztathatnák, a térség éllovasává tehetnék Magyarországot, kifogva a szelet minden populista vitorlájából. Szóval van ennél lejjebb is…

És végül, még egy fontos kérdéskör. Orbán ezentúl hogyan magyarázza el külföldön, hogy csak az ő stabil kormánya lehet a gátja mindenféle szélsőség térnyerésének Magyarországon. És a kisebbségi magyarok hazájukban hogyan hivatkoznak majd arra, hogy bezzeg Magyarországon nincs is szélsőséges párt a parlamentben, illetve, ha van, nem is olyan erős, illetve, ha erős, nincs esély arra, hogy hatalomra kerüljön..?

A szerző a Comenius Egyetem politológia tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója