Névjegy és kézjegy

„Minden nemzetnek az egyik névjegye az illemhelye.” Ezt a mondást először még a hetvenes években hallottam, de a minap ismét eszembe jutott. Saját tapasztalataim szerint is állíthatom: a közklotyók állapota hűen jellemzi egy ország állapotát. Eszerint itt Szlovákiában valóban Európa közepén vagyunk – messze-messze a Nyugattól, de még mindig közelebb, mint a Balkán. Első „nyugati” utam, az 1990 elején Bécsbe tett egynapos autóbusz-kirándulás egyik felejthetetlen élménye – bármily nevetséges is – az volt, hogy a fővárosi metró nyilvános illemhelyén ragyogó tisztaság és citromillat (!) fogadott. Igaz, hogy azelőtt már fél Európát bejártam, de csak a keleti felét, ott pedig ilyesmit addig nem tapasztaltam. Azóta tudom, hogy a másik felében a ragyogó tisztaság és a virágillat mellett a halk zene is teljesen megszokott. Ezzel szembeállítani elég merész lenne romániai tapasztalataimat, egy eldugott kis bányászváros vasútállomását, főként hogy ott először még a sötét Ceausescu-éra idején jártam. Amikor sokat tapasztalt prágai diáktársammal néhány napos romániai kiruccanásra készültünk, figyelmeztetett, vécépapírt mindenképpen vigyek magammal, mert azon a bányavidéken, ahová készülünk, nem ismerik az ilyesmit. Ezen nem is csodálkoztam, hiszen jártam én már olyan helyen, ahol csak csíkokra hasított újságpapír látta el ezt a szolgálatot, de Ota további magyarázatát hitetlenkedve és megrökönyödve hallgattam. Az ottaniak állítólag egyáltalán nem használnak papírt. Ehelyett azt használják, ami mindig kéznél van: a kezüket, a „dolgot” pedig a falra kenik. Ezt természetesen nem hittem el, és Ota ostoba tréfájának tartottam, mindaddig, amíg az említett román városka vasútállomásán nem kényszerültem a budi meglátogatására. A kis építmény deszkafala belülről valaha talán fehérre lehetett meszelve, és a piszkos felületen több helyen is látszottak olyan párhuzamos sötét csíkok, amelyeket leginkább a falon végighúzott kéz ujjai hagyhattak ott. Szóval Ota mégsem túlzott! Ugyanakkor például Kolozsvárott a vasúti klotyó láttán alig lehetett kifogásom. De a bécsi metrótól azért az is fényévnyi távolságra van!