Népszerűtlenségi reflex

Csütörtökön nyilvánosságra hozták az egyes politikusok népszerűségi indexét, bár ezen urak esetében szerintem eléggé eufemisztikus dolog népszerűségről vagy bizalomról beszélni. (Ez egy kicsit olyan, mint amikor egy emberek tucatjainak életét követelő merényletért valamelyik militáns csoport vállalja magára a felelősséget. Mintha nem is szélsőségesen felelőtlen tettet követtek volna el.) Valami olyasmit kellene írniuk a statisztikusoknak, kik azok a politikusok, akiknek a legkönnyebben felejtenek választóik, vagy akiknek még nem volt lehetőségük arra, hogy érdemben rontsanak az emberek életszínvonalán és hangulatán. Még mindig Fico, Mečiar és Bugár a dobogósok, Kukan és Rusko került az első öt közé, hatodikként Dzurinda is felküzdötte magát az ötszázalékos álomhatár fölé. A Smer irányadója minden negyedik megkérdezettnek szimpi, szerintem azért, mert fiatal, snájdig, jóképű, tüsi a haja, felvágták a nyelvét, olyan jó kis Mečiar Light, és a múltkor is olyan fess nyakkendője volt a tévében, hogy csak. A Házédéesz demokratikus szlovák mozgalmijának tetszési indexe tizenhárom százalékosnál is magasabb, valószínűleg azért, mert ő a Mečiar. Meg azért, mert nem ő a Dzurinda. A legnépszerűbb politikusok listáján, a top 19 között szerepel még egy magyar, Csáky Pál miniszterelnök-helyettes.

Most nem azért, de számomra Bugár Béla bronzérmes helyezése a legérdekesebb. Merthogy az ő 11 százalékon felüli bizalmi mutatójáért nem az itteni magyarok a felelősek, akik csak véletlenül vannak majdnem ennyien az országban. Bugár ugyanis az MKP választóinak körében 69 százalékos népszerűségnek örvend, a szlovákiai magyarok 50 százalékának a bizalmát élvezi. (Jaj, most veszem észre, majdnem azt írtam, hogy a magyarok fele szimpatizál csak vele – ez azért durva kiragadása lett volna a tényeknek a szövegkörnyezetből, szóval maradjunk az 50 százaléknál.) Persze – nyugtatgatom magam – a statisztikák azért vannak, hogy hazudjanak, ez az ötven százalék lehet, hogy megvan ötvenhárom is, mert ezekbe a felmérésekbe belefér olyan háromszázalékos hibahatár. (Köztudomásúan rosszmájú és kukacoskodó haverom megjegyezte, akkor lehet, hogy az az ötven valójában csak negyvenhét – de a rosszindulat ilyen mértékű megnyilvánulását már én is viszszautasítom.)

Bugár Béla népszerűségének (mármint az összlakosság körében) ilyetén növekedése láttán azon sem csodálkoztam, hogy egy magyar nemzetiségű, ám többségi nyelvű médium kötelékében dolgozó újságíró barátom épp egy hete egy sajtótájékoztatón ország-világ előtt feltette a kérdést az MKP elnökének, vajon megpályázza-e a köztársasági elnöki posztot a jövőre esedékes választásokon. (Gyorsan közbeszúrom, Schuster bizalmi indexe per pillanat 2,4 százalékos – nó komment). Megtudtuk, Bugár nem akar államfő lenni. Amikor a teremben elült a csalódott moraj, a magyar pártvezér elmagyarázta, szerinte nála sokkal alkalmasabb jelöltet is találhat az MKP. Merthogy a múlt szombati Országos Tanács úgy döntött, keresnek egy megfelelő embert a megfelelő posztra. Jelzem, engem nem lepett meg, hogy Bugárnak nincsenek ilyen elferdült hajlamai, pár hónapja egy lapinterjúban elmondta, annak idején parlamenti elnök sem akart lenni, mivel ő falusi gyerek, gyakran pöszmög a háztájiban, kistraktoron hordja ki az összegereblyézett szemetet a kiskertből, és hogy venné ki az magát, hogy az egyik legfőbb közjogi méltóság alatt pöfög a kis Zetor, mellette meg ott feszít a két badigárd talpig BMW-ben. Hogy meg is ütné őt nyomban a guta, azt mondta.

Az MKP öttagú – és szigorúan titkos összetételű – csipet csapata mindenesetre január végéig igyekszik találni egy jelöltet, aki nemcsak a magyarok bizalmát élvezi, hanem a szlovákság számára is elfogadható lenne. Mit mondjak, lesz mit csinálniuk.

Tudom, hogy senkit nem érdekel, de én speciel Martin Bútorára, Szlovákia volt washingtoni nagykövetére szavaznék, ha végre rászánná magát, hogy induljon az államfőválasztáson.

Jelölt már most is annyi van, mint szemét BB somorjai kertjében. És a tavaszi munkálatokig az is kiderül, végül kinek a bútorát viszik a szállítók az elnöki rezidenciába.