Népszerűtlen országban élünk

Ha versenyt hirdetnének a „Legnépszerűtlenebb intézkedések országa” címmel, Szlovákia biztos befutó lenne. Minden napra adagolnak valamit, hogy ne legyen az embernek nyugodt álma. Az egészségügy romokban hever, kórház előtt hal meg egy hajléktalan – nincs felelős. Az iskolaügy sem virágzik – diáktüntetések szinte napirenden; Fronc úr elvan. A munkanélküliség az eget veri, az árak a csillagokon túl vannak-lesznek, de a lényeg: egy éve az Európai Unió tagállama vagyunk, ha a seggünk kint van is a nadrágból. Lényeg, a parlamentben nagy a sürgés-forgás, de kevés a hasznos munka. És hozzák az eszeveszett határozatokat honatyáink. Talán elfelejtik, hogy a választások előtti évben járunk, és Budán csak egyszer volt kutyavásár. Olvasván ugyanis, újabb fondorlataikról ebben a hónapban kívánnak dönteni. Történetesen a tévé- és rádiódíjakról. Számoljunk csak: most 1680 koronát adunk évente valakinek a zsebébe. Mert ugye 140 a havidíj, amit a saját készülékünkért fizetünk. És még bírsággal és bírósággal fenyegetőznek?! Szegény Hofi Géza szavai jutnak eszembe: „A kezüket néha megégetik, de a bőr a pofájukról nem sül le.” Hát ez most nagyon ide illő. Mert a készülékeket mindenki a saját pénzéből vette, s ha nem néz-hallgat szlovák közszolgálati adót, miért fizessen érte. Fizessen a tévé igazgatója! Ha jól emlékszem, Richard Rybníček nemrég kétszázezer korona jutalmat kapott. Fizessen a Jarjabek–Čaplovič–Galbavý képviselőtrió, ha annyira emelni akarják a díjat. Nekik van miből. Havonta keresnek annyit a parlamenti padkoptatással, mint az átlagember évente. Jó lenne, ha kissé magukba néznének. Egy kicsit eszükbe jutna, hogy kiknek a jóvoltából kerültek oda, ahol vannak, és kétszer átgondolnák azt, amit ki akarnak mondani.

Lévai Józsefné Izsa