„Nem várok elégtételt, nem vagyok bosszúálló”

Duray Miklós meggyőződése szerint az IGEN mozgósítóbb, mint a NEMSomogyi Tibor felvételelashee: Duray úr, eddig úgy tudtam, hogy a szar a májtól válik el. Mi ez a neologizmus? Egyáltalán szabad ilyent egy rádióadásban kijelenteni felelős magyar politikusnak? Nem gondolja, hogy ezzel lejáratja magát és az MKP-t?

Duray Miklós: Ez Palócföldön szokásos szállóige, nem én vagyok az egyetlen, aki ezt ismeri. Több évtizede használom, és mások is használják, nyilván akkor, amikor okuk van rá, akkor, amikor sommásan akarnak jellemezni egy helyzetet. ĺgy volt ez akkor is, amikor a Magyar rádió szerkesztője november 12-én este 10 óra tájban megkérdezte véleményemet a MÁÉRT zárónyilatkozata körül kialakult vitáról és arról, miként értékelem azt a helyzetet, hogy a két magyarországi kormánypárt elutasította a nyilatkozat aláírását. Erről ennyit. Nyilvánvaló, ennyire sommásan az ember ritkán fogalmaz, de tízévenként egyszer ez megtörténik. De sohasem véletlenül.

Razorblade: Mi a véleménye a kettős állampolgárságról szóló népszavazásról? A napokban a Kossuth rádióban hallottam, hogy a kisebbségben élők kezdeményezték a népszavazást. Ebből mi igaz? Én, személy szerint elhibázottnak tartom a népszavazás kiírását, mivel szerintem a többségiek nem fogják megszavazni és ez súlyos csapást fog jelenteni ránk és a többi kisebbségire nézve.

Duray Miklós: Egyetértek azzal, hogy a mindenkori Magyarország állampolgárságának a hozzáférhetőségét minden magyar számára nem népszavazással kellene rendezni, csakhogy ma már nincs más lehetőségünk, mint a népszavazásnak az eredményessé és sikeressé tétele, mert úgy vagyunk ezzel, mint az esővel. Kikapcsolni nem tudjuk, így hát két választásunk van: vagy beletörődünk abba, hogy bőrig ázunk, vagy pedig esernyőt húzunk a fejünk fölé. Jelen esetben a népszavazást sem tudjuk leállítani, így hát arra kell törekednünk, hogy legalább kétmillió 100 ezer szavazópolgár urnához járuljon, és ezek mind igennel szavazzanak.

dade: Közzétették az ŠtB listáit. Önt megfigyelték? Tudja, ki volt? Elégtétel lesz, ha a neve nyilvánosságra kerül?

Duray Miklós: Amikor Prágában voltam parlamenti képviselő és a törvényhozás elfogadta az átvilágítási törvényt, lehetőségem volt beletekinteni az aktáimba, de nem tettem meg. Ha most nyilvánosságra hozzák azokat az adatokat, amelyek engem is érintenek, lehet, hogy meg fogom nézni a Nemzeti Emlékezet Intézetének a honlapján, de még ez sem biztos. Én nem várok senkitől sem elégtételt, nem vagyok bosszúálló.

galx: Nem volt elhamarkodott lépés ez a népszavazás dolog?

Duray Miklós: Ezzel kapcsolatban már előbb kifejtettem a véleményemet, de talán érdemes hozzáfűzni, hogy a trianoni határokkal elcsatolt magyarok és mások az eredeti magyar állampolgárságukat, illetve elődjeik a magyar állampolgárságot nem önként adták fel, hanem a trianoni békeszerződés vonta meg tőlük. A magyarországi jogrend ezt csak 1948-ban hitelesítette az új állampolgársági törvénnyel. A mindenkori Magyarország állampolgárságának a megszerezhetősége minden magyar számára ezért valóban nem népszavazás kérdése, hanem törvényhozási feladat. Mulasztott a magyar Országgyűlés, amikor nem ment ennek elébe, és nem fogadott el hamarább egy erre vonatkozó törvényt és ezáltal hagyta elszabadulni a kedélyeket. Ez nagy hiba volt.

ezdes: Úgy érzem, a mai MKP-n belül még elég élesen érezhető a 3 párti törésvonal. Ön szerint?

Duray Miklós: Valóban még megvannak ennek a nyomai, de nem nevezném törésvonalnak, hanem szemléleti különbségnek, viszont az MKP-n belüli egyéb különbözőségek már nem az elődpártok nyomán fedezhetők fel, hanem az azóta kialakult szemléleti és érdekellentétek mentén. Ugyanakkor – megítélésem szerint – nagy dolog, hogy a korábbi három pártot úgy tudták egyesíteni, hogy abból egy erős és egységes párt jött létre. Viszont, hogy ez így maradjon, ahhoz sok munkára és megvalósítható regionális programra van szükség.

kely: Miért nem szólal fel soha a parlamentben?

Duray Miklós: 1996 tavasza óta nem szólaltam fel a parlament plenáris ülésén, noha prágai képviselői korszakomban nagyon gyakran beszéltem a plenáris üléseken is és a nemzeti kamara ülésén is. A mostani hallgatásomnak bonyolult okai vannak, ugyanakkor a parlamenti bizottságban és egyéb helyeken, pl. a sajtóban, ha szükséges, hallatom a hangom. Nem biztos, hogy attól válik tevékennyé vagy értékessé egy ember, ha a parlament plenáris ülésein azért beszél, hogy majd utána az újságírók megkérdezzék őt, mit hogyan gondolt. Egyébként is, a dolgok nem ott dőlnek el, hanem a háttérmunka során és a szavazásokkor.

svajci: Biztos vagyok benne, hogy önt ide azért hívták be, hogy valamilyen módon lejárassák. Bizonyára be van szervezve egy-két kérdező, ravasz kérdésekkel, és az is meggyőződésem, hogy a lapban úgy fogják közölni az on-line beszélgetést, hogy ön abból a lehető legelőnytelenebbül, legkellemetlenebbül kerüljön ki. Kérdésem: amikor ma egy volt leninista (E. Fehér Pál, Tóth Mihály, meg ez a társaság) állást foglal valamiről, senki sem mondja azt, hogy „te, figyelj, ez a pasas akkora kommunista, mint a ház“, hanem legfeljebb azt mondják, hogy az illetőnek „markáns“ baloldali nézetei vannak. Ha viszont valaki csak kiejti az „autonómia” szót, vagy azt mondja, a magyar állampolgárság megszerzésénél ugyanúgy számítson a származás, mint Németországban, Horvátországban, Izraelben vagy Portugáliában, egyből leszélsőjobboldalizzák, lenácizzák. Ön szerint mi ennek az oka?

Duray Miklós: Nem tartom kizártnak, hogy akadnak a kérdésfeltevők között olyanok is, akik esetleg a lejáratásomra törekszenek, de maradjunk csak a feltételezésnél. Viszont ami a kérdésének a másik részét illeti, hát ezzel kapcsolatban nekem is aggályaim vannak, nem azért, mintha nem lennék a szólásszabadság híve, hanem amiatt, mert egyenlőtlen a harc, a küzdelem. Vannak ugyanis olyan újságírók és egyéb emberek, akik a rendszerváltozás előtt a kommunista rendszer kegyeltjei voltak vagy az akkori titkosszolgálatok ügynökei, és rendkívül nagy hasznot hajtottak a kommunista hatalmi rendszernek. Akkor nagyon sokan nem kaphattak szót, azok, akik más véleményem voltak, mint a hatalom birtokosai. Ma, sajnos, egyenlő eséllyel kap mindenki szót, úgyhogy a kommunista hatalom ügynökei, főleg azok, akik lehet, hogy kettős ügynökök voltak, továbbra is zavartalanul élvezik a nyilvánosságot, és olyan fórumokon kapnak szót, amelyek a nemzetközi tőke támogatását élvezik. Ami az autonómiát, illetve a magyar állampolgárság megszerezhetőségét illeti, azzal a problémával állunk szemben, amely úgy jött létre, hogy a nemzeti érdek és az ún. internacionalista vagy nemzetközi érdek szembekerült egymással. Az internacionalista érdek hasonló támogatottságot élvez ma is, mint élvezett a 20. század első harmadában, amely meggyilkolta pl. Tisza Istvánt, hatalomra emelte a magyar közélet legalkalmatlanabb emberét, Károlyi Mihályt, vagy Kun Béla kezébe adta a hatalmat. Illetve megfogalmazta a trianoni békeszerződést. Tehát ma is olyan a megosztottság, mint akkor volt, csak finomabban jelenik meg és más szavakkal írják le. Az antropológusok azt vallják, hogy az elmúlt évezredekben az ember nem sokat változott csak a civilizációs szokásai változnak. Úgy látszik, így van ez a politikában is. A körülmények látszólag változnak, de az érdekellentétek azonosak maradnak.

Kolozsvári Imre, Pilisszentkereszt: Örülök annak (anyaországiként), hogy végre kimondta valaki azt, amit itt még Kövér úr és még Csurka úr sem mert. Szerintem meg úgy kellene politizálni az MSZP-nek, hogy ne legyen senkinek sem módja ilyen mondatokkal kritizálni. Meg szeretném kérdezni, hogy mit tudnak majd csinálni abban az esetben, ha Magyarországon győz a kapzsi sötétség, és a NEM szavazatok győznek. Néztem a szereplését a tévében, tetszett a határozott fellépése. Nálunk erre csak Orbán úr képes. De az ott elhangzottakkal kapcsolatban csak azt szeretném kérdezni: mely államról tudná elképzelni azt, hogy ilyen nemzettipró vita létrejöjjön, mint itt, nálunk.

Duray Miklós: Meggyőződésem szerint az IGEN mozgósítóbb, mint a NEM. Ezért biztosra veszem, hogy több lesz az IGEN szavazatok száma, mint a NEM szavazatoké. Gondolom ön is megtesz mindent, mint ahogy én is mindent megteszek azért, hogy érvényes, eredményes és sikeres legyen a népszavazás, és legyen benne több mint kétmillió IGEN. Nem ismerek olyan államot és országot, amelyben így alakult volna hasonló kérdésről a vita, mint most Magyarországon, de ez is azt mutatja, hogy az elmúlt 85 évben a magyarság egy részében megroppant a nemzeti azonosságtudat. Viszont úgy érzem, hogy ma jobb a helyzet, mint 15 évvel ezelőtt volt.

morpheus: Az MSZP kétségbeesett riogatási kísérleteinek hátterében valószínűleg a külhoni magyar szavazatoktól való félelem húzódik meg, melyek akár a mérleg nyelvét is elbillenthetik jobboldalra. Mi erről a véleménye?

Duray Miklós: Lehet, hogy így van, de az érvrendszer, amit a NEM-mel való szavazás érdekében felsorakoztatnak, másról is árulkodik. Egyértelműen arról szól, hogy sikertelen és eredménytelen legyen a népszavazás. És a törekvésük ugyanoda vezethető vissza, mint a internacionalista kommunistáknak az évtizedeken keresztül tapasztalt tevékenysége. Az állampolgárság ugyan alanyi jogokkal jár, de csak az útlevél birtoklása az automatikus jog, minden egyéb állampolgári jog, egyéb feltételek teljesítéséhez kötött. Gyakran úgy tűnik, mintha a jelenlegi magyar kormány és a kormánypártok nem értenének a magyarországi közjoghoz.

haho: Kossuth-díjas írónk – ezt csak azért mondom így, mert ő Csurkát kódolva, „neves drámaírónk“-ként emlegeti – legutóbbi siralmasan unalmas jegyzetében azt kérte számon Orbán Viktortól, hogy miért nem vett részt a Nagy Imréről szóló film bemutatóján. A filmből és a jegyzetből egyaránt kimaradt, hogy Nagy Imre „Vologya“ néven 1933-tól az NKVD (KGB) munkatársa volt. Erről több egymástól független dokumentum is tanúskodik, valamint az interneten olvasható egy tanulmány: Volodya a dent in the martyr s halo? Vagyis Vologya, törés a mártír nimbuszán? címmel. Bomba azért nem lett a sztoriból, mert a magyar komcsik a Nagy Imre kultusszal igyekeznek legalizálni szociáldemokrata mivoltukat. De egy komoly kérdés: Nagy Imre a haláláig szovjet–magyar kettős állampolgár maradt. Miért nem zavar ez senkit?

Duray Miklós: Köztudott, hogy a Szovjetunió elutasította a kettős állampolgárságot, mert a szovjet állampolgárságot tekintette a mindenek fölötti jogi és hűségi kapcsolatnak. Tehát azok a magyar kommunisták, akik szovjet állampolgárrá váltak, csak úgy lehettek egyúttal magyar állampolgárok is, hogy ha erre külön engedélyt kaptak. De a szovjet állampolgárság volt elsősorban a kötelező.

morpheus: Szerintem itt volt az ideje nyilvánosságra hozni az Štb-listát, talán szerencsésebb ezt egyszerre rázúdítani a társadalomra, mint lassan mérgezni vele a közéletet, ahogy ezt Magyarországon csinálják.

Duray Miklós: A csehszlovák titkos ügynököknek és az együttműködőknek a névjegyzéke már régen megjelent. A Nemzeti Emlékezet Intézete által nyilvánosságra hozott jegyzék az részben már a korábbiakból ismert volt a Cibulka-lista alapján, az új adatok, amelyek most kerültek nyilvánosságra, jelentik az igazi izgalmat. Magyarországon is meg kellett volna ezt tenni, nyilvánvaló politikai okai voltak/vannak annak, hogy ez nem történt meg. Minden parlamenti párt érintett volt az ügynökkérdésben, tehát a nyilvánosságra hozatal mellett elsősorban azok kardoskodtak, akik nem voltak együttműködői a kommunista titkosszolgálatnak. Magyarországon az a politikai ingamozgás, amely a parlamenti választások alkalmával egyszer jobbra egyszer balra mozdítja a politikai színképet, ugyancsak az ügynökök és nem ügynökök közötti harcnak tudható be.

svajci: Amikor először felmerült a kettős állampolgárság kérdése, E. Fehér Pál publicista „Hármas állampolgárság határon túli magyaroknak“ címmel hozta meg ítéletét a Pravda 2003. augusztus 12-i számába, melyben Antallt és Orbánt „nacionalista demagógia“ elkövetésében találta bűnösnek. Ugyanez az E. Fehér Pál 1968. aug. 27-én ezt írta a Népszabadságban: „A normális napi munkát sok helyütt megzavarja, hogy az ellenforradalmi erők föld alatt mozgó összekötői, futárai megpróbálnak sztrájkokat szervezni, tüntetésekre izgatnak és bujtogatnak a testvéri országok katonái ellen. Bonyolítja a helyzetet, hogy az alaposan felkészült ellenforradalmi erők – az illegális rádióadóktól a röplapokig, a nyílt lelki terrortól a suttogó propagandáig – a legkülönbözőbb eszközöket felhasználják céljaik elérésére.“ E. Fehér hetente publikál az Új Szóban. Normális dolog ez ön szerint? Ön szerint E. Fehér hogyan fog szavazni dec. 5-én? Ha jól tudom, magyar állampolgár...

Duray Miklós: Nem tudom hogyan fog szavazni E. Fehér Pál, viszont azt tudom, hogy 1968. augusztus 21-től Csehszlovákiában szovjet katonai egyenruhába öltözött haditudósítóként dolgozott.

layout: Az Új Szó kifejezetten ellene volt a státustörvénynek, publicistái cinkosan hallgatnak, ha magyarokat vernek a Vajdaságban, autonómiaügyben egyértelműen az RMDSZ-t támogatja, s most, a kettős állampolgárság kérdésében is ellenzékit játszik. Ön szerint ez a feladata egy kisebbségi lapnak? Ön is érzi, hogy a magyarországi politikai pártok közül melyikhez húz az Új Szó?

Duray Miklós: Sajnálatos az, hogy egyetlen magyar napilap van Szlovákiában, ennek következtében érthető, hogy megjelennek akár ellentétes nézetek is benne, viszont meg vagyok győződve, hogy a véleményében megfogalmazott ítélet az esetleg az egyes cikkírókkal kapcsolatosan fogadható el, de nem magával az Új Szóval kapcsolatban. Hiszen most is itt ülök az Új Szó szerkesztőségében, és tudom, hogy kb. kinek mi a véleménye, és biztos vagyok benne, hogy a napilap fizetett alkalmazottai közül kisebbségben vannak azok, akikre vonatkozhatna a véleménye. Ha figyelmesen olvassuk az Új Szót, akkor kiderül, hogy azok a vélemények is megjelennek benne, amelyeket hiányol, noha én is azt szeretném, ha túlsúlyban lennének azok a vélemények, amelyek hozzám közelebb állnak. De hát, bele kell nyugodni, hogy ez nem így van. A lap olvasói végül is eldönthetik, hogy akarják-e olvasni az Új Szót vagy sem. Ezzel kapcsolatban talán érdemes lenne a kérdést a szerkesztőbizottság elnökének feltenni.

A beszélgetés következő részét lapunk csütörtöki számában közöljük