Érintené a Csallóközt is az új olajvezeték

„Teljes mértékben egyetértünk azzal, hogy a Magas-Tátra a jövőben is nemzeti park legyen”Ilia Pál: Mennyi idő áll rendelkezésre ahhoz, hogy a teendőket számba vegyék? Nyilván nem lehet ész nélkül elkezdeni az új telepítést. Létezik-e stáb, amely megvizsgálja a mostani tettek jövőbeni következményeit? Illetve a tavaszi olvadás és talajeróziótól való félelem mennyire teszi kapkodóvá a szakembereket a megoldás keresésében, lesz-e elég idő mindent megvizsgálni? Előfordulhat-e az, hogy egyes lobbik hátráltatni fogják a természet revitalizálását, hogy egyéb célokat szem előtt tartva, időt nyerjenek? Ön milyen Tátrát lát maga előtt? Sorsdöntő ez, mert sok minden az önök jelenlegi döntésein múlik majd.

Miklós László: Kialakult egy tárcaközi szakmai bizottság a környezetvédelmi és a mezőgazdasági tárca között. A testület először is egy olyan projektet dolgoz ki, amely meghatározza, hogy milyen lépésekkel közelítsük meg a munkálatokat. Ez körülbelül két hétig fog tartani, aztán kezdődnek a konkrét munkálatokra vonatkozó projektek. Természetesen ez a tárcaközi bizottság szakemberekből áll, és az ő feladatuk, hogy további szakemberekkel együtt megpróbálják pontosítani a lehetséges jövőbeni következményeket. Ami a tavaszi olvadásokat és veszélyeket illeti, az az általános nézetünk, hogy addigra biztosan nem lesz eltávolítva a biomassza tömeg, a ledőlt fák és a többi növényzet, ezáltal tehát nem lesz a talaj kitakarva. Nem kell közvetlen talajeróziótól vagy árvízveszélytől tartani. Természetesen a jövőben erre különös figyelmet kell fordítani. Ami a lobbik működését illeti, egyértelműen beindultak, de reméljük, hogy irányítani tudjuk ezeket a tevékenységeket, mégpedig a területrendezési terven keresztül. Ehhez talán hozzátenném, hogy a minap tárgyaltam a Magas-Tátra polgármesterével az új területrendezési tervről. Ez a folyamat már kb. egy éve elkezdődött, úgyhogy nem a katasztrófával függ össze. Ebben a tervben megjelöltünk néhány olyan területet, ahol a rekreációs szolgálatokat bővíteni lehet. Megállapodtunk néhány sípálya kiszélesítésében, néhány terület alacsonyabb fokú védelméről is. Nem szeretnénk, ha a fejlődés akadályozóivá válnánk, de alapvető nézetünk – és ehhez fogunk alkalmazkodni –, hogy a Magas-Tátra továbbra is nemzeti park maradjon. Szeretném, ha 50 év múlva a ledőlt erdők helyén többnyire újra erdő lenne. Lehet, hogy egy kicsit megváltozva, több lomblevelű fával, de mindenképpen visszaállítva azt a természeti egyensúlyt, amelyet az ökológusok el tudnak képzelni.

Tátra-szerető: Azt szeretném megkérdezni, hogy ha valaki itthonról, vagy akár külföldről segíteni szeretne (anyagi támogatásra gondolok) a Tátra helyreállításában, akkor hova, milyen számlára küldhet pénzt? Melyik ellenőrzött és biztonságos? Mert már elég sok számla van, csak azt nem lehet tudni, hogy melyik jut el a rendeltetési helyére. A minap azt nyilatkozta az Új Szóban, hogy ellenőrizni fogják a számlákat? Megtörtént? Tehát van már biztonságos számlaszám?

Miklós László: Ezen gondolkodunk mi is, hogy hogyan lehetne a jóakaratú embereket jó útra irányítani. Alapvetően kialakult egy kormánybizottság, amelynek az a feladata, hogy a segélyeket is koordinálja. Sajnos, nem lehet megakadályozni azt, hogy valaki számlát nyisson, és nem is lehet minden ilyen számlát ellenőrizni. Az olvasókra kell bíznunk, hogy melyik kezdeményezésben hisznek, s melyikben nem. Azokat a számlákat általában biztonságosnak tartjuk, amelyek mögött valamelyik minisztérium áll. Sajnos, ebben a pillanatban nem tudok pontos számlaszámot adni. Figyelni kell a sajtót.

haho: A Tátra újjáépítését a letarolt fákból teljes mértékben fedezni lehetne. Az erdők újjátelepítését mindenképpen. Miért nem ezt teszik, és miért éppen most merül fel az új sífelvonók építésének kérdése? A beruházóknak, a sífelvonókat üzemeltetőknek bizonyos százalékú természetvédelmi célú alapot kellene létrehozni. A fák, erdők minőségét növelni kellene, főleg első osztályú új facsemeték telepítésével... Állítólag a mai fák másodosztályúk voltak... Ha befektetünk a Tátrába vagy valamely vidékbe, akkor azt miért nem a regionális önkormányzatokon keresztül teszszük, miért központi elosztásban? Elképzelhető lehetne, hogy a Tátra közös közigazgatási-önkormányzati autonóm területként gondoskodna magáról?...

Miklós László: Pontosan úgy gondolja az illetékes minisztérium, tehát a mezőgazdasági minisztérium, hogy az eladott fa árából legyen újratelepítve az erdő, a sífelvonók beruházói pedig a saját pénzükből ruháznak be. Ők adót fognak fizetni, mégpedig helyi adót is, és általában központi adót is, s ennek egy részét vagy az önkormányzat, vagy a központi kormány környezetvédelmi célokra is fordítja, természetesen különböző mértékben. Ezért egyetértek azzal, hogy nagyobb mértékben kell az önkormányzatiságot támogatni, pénzügyi szempontból is. Nagyon sok hatáskör már átkerült az önkormányzatokhoz, a megyékre, pl. a másodosztályú és alacsonyabb osztályú utak kezelése, a területi államigazgatáshoz is sok hatáskör került. Úgyhogy tulajdonképpen azt mondhatjuk: alapjában véve sok mindent meg lehet oldani megyei és körzeti szinten. Hogy a Magas-Tátra önálló tartomány legyen? Ezt ebben a pillanatban nem hiszem, hogy meg lehetne valósítani, hiszen még arról is viták folynak, milyen kapcsolat legyen a Tátra alatti községek és Magas-Tátra város között – mivelhogy a Magas-Tátra közigazgatásilag város.

dem: Most mindenki segít, aki tud kisebb nagyobb összeggel. Ki tudja és milyen módon ellenőrizni, hogy az adományok valóban odaérnek ahová kell?

Miklós László: Erre a kérdésre fentebb már megpróbáltam válaszolni, egyelőre önnek sem tudok többet mondani.

nesav: Nem gondolja, hogy a gazdasági miniszter nagyobb erőfeszítéseket tesz, mint a ön? Arra gondolva, hogy új szállodák épülnek majd, ahelyett, hogy egy új erdő létesítését szorgalmaznánk? Hiszen egy nemzeti parkról van szó.

Miklós László: Egyetértek önnel. Erőfeszítéseket én is teszek, a kormányban is, és sajtótájékoztatókat szintén tartottam. Természetesen ellenőrzés alatt van a Tátra fejlesztése, mégpedig törvényes módon, a területfejlesztési terven keresztül, amelyben meg van határozva, hol lehet esetleg új szállodákat és sípályákat építeni. A Magas-Tátrában jelenleg elegendő szálláshely van, természetesen különböző kategóriákban, a kevésbé színvonalasak pedig esetleg vissza is riaszthatják az igényesebb látogatót. A látogatókhoz mérten elegendő a sípálya is, viszont ezek szolgáltatásai is különböző szinten vannak. Nekem se tetszik, hogyha valaki ujjongva örül annak, hogy ledőlt az erdő, vége a természetvédelemnek, építhetünk amennyit akarunk. Teljes mértékben egyetértünk azzal, hogy a Magas-Tátra a jövőben is nemzeti park legyen.

emil: A Smeben az ősszel megjelent egy írás, mely arról szólt, hogy a Csallóköz alatt olajvezetéket fognak építeni, holott itt van Közép-Európa legnagyobb édesvízkészlete. Igaz a hír? Ha igen, nem felelőtlenség ez?

Miklós László:A Csalóköz egy része alatt ma is olajvezeték húzódik, mégpedig a Barátság olajvezetéknek az a része, amely a Slovnafthoz viszi az olajt. A kérdése, gondolom arra irányul, hogy a Slovnaft vállalat egy – az ausztriai Schwechatról ide vezető – új olajvezetéket is tervez, ami a nyersanyagellátás diverzifikációját jelenti a vállalatnak, és ez tényleg pár száz méteren érintené a Csallóközt. Egyértelműen ez az olajvezeték környezetvédelmi hatástanulmány alá lesz vetve, és csak az esetleges katasztrófa kizárása után lehet pozitívan véleményezni ezt a tervet. Ezután következik természetesen az esetleges építkezés engedélyezése. Hozzáteszem: az olajvezetékek szerte a világban óriási távolságokat tesznek meg, és számtalan, különböző védett területeket és folyókat szelnek át, és ökológiai azt mondhatjuk, hogy ez még mindig biztonságosabb, mintha az olajat tartálykocsikkal szállítanák közutakon. A lényeg az, hogy ezek tökéletes technológiával épüljenek, pl. a vezetékek többrétegű burkolásával, és más, egyéb biztonsági intézkedésekkel.

Kismedve: Érdeklődni szeretnék, hogy a civil szervezetek hogyan kapcsolódhatnak be a Tatra helyreállításába? Arról tudok, hogy a Magyar Cserkészszövetség, a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség és a Szlovák Cserkészszövetség is mindenkeppen ki szeretné venni a részét a helyreállítási munkálatokból. Gondolom, mások is készek segíteni.

Miklós László: A már említett kormánybizottság és az egyes tárcák is próbálják összegezni és koordinálni ezeket a kezdeményezéseket. Jelenleg pontos választ még nem tudok adni, figyelni kell a sajtót, a híreket. Mindenképpen meg kell várni a szakmai irányítást, nehogy esetleg a jó szándékból bajok legyenek.

nesav: Sajnos a területrendezési terv arra jó, hogy mindig az, úgymond, kevésbé védett területből ellopunk egy kicsit. Ezt a jelen embere észre se veszi, de amikor 50 év múlva visszatekintünk, rájövünk, hogy a sok kis szeletből egy egészen nagy szelet sikeredett. A szűkülő életterek főleg a nagyemlősöket veszélyeztetik, de ugyanúgy a többi élőlényt is! Ön szerint ez nem veszélyforrás a faunára, flórára tekintve?

Miklós László: Általában véve igen, de az utóbbi évtizedben fordított a trend: növekszik az erdővel benőtt terület, mégpedig főleg a mezőgazdasági területek rovására. Természetesen növekednek a beépített területek is, de általában nem az erdő rovására. A Tátra esetében még mindig vannak olyan területek, amelyek beépíthetőek anélkül, hogy az erdőt veszélyeztetnénk. Ha tényleg néhány fa kivágására sor kerül, azt mindenképpen kompenzálni kell más területeken. Ebben a pillanatban nem hiszem, hogy bárki, aki a Tátra tervein dolgozik, arra törekedne, hogy még több fát vágjon ki, és ne ültessen több fát.

nesav: Az lehet, hogy szlovákiai átlagban az erdő növekszik a mezőgazdasági területeken, de ezt a Csallóközben nem észlelem. A Kis-Duna partján levő erdőből folyamatosan vágják ki a fákat (az igaz, hogy ültetnek helyette, de csak monokultúrát), hiányoznak a biokorridorok, stb.

Miklós László: Először is meg kellene vizsgálni, hogy tényleg erdőterület-e az, amely ebben a pillanatban erdőnek tűnik, vagy mégsem az. A másik eshetőség az lehet, hogy az erdőgazdasági terv szerint – amely tíz évre szól – épp elérte az erdő a vágási kort, és ezért vágják tervszerűen. A harmadik eset, hogy törvénytelenül vágják ki a fákat. Ha esetleg, a kedves olvasónak ez az érzése, ezt jelentheti az illetékes környezetvédelmi hivatalban, erdészeti hivatalban, vagy a környezetvédelmi inspekción. Egyetértek azzal, hogy a monokultúrák tényleg nem igazi erdők, de nincsenek kizárva az erdőgazdaságból, és pl. a kanadai nyárfa nagyon fontos nyersanyaga a párkányi papírgyárnak. Azzal is egyetértek, hogy ezzel nem elégedhetünk meg, és a biokorridorok is hiányoznak. A csallóközi járásokra is ki lett dolgozva az ún. ÚSES, vagyis az ökológiai stabilitás területi terve, amelynek a területrendezési tervekbe kellene beépülnie. Sajnos, ez egyrészt hosszadalmas folyamat, másrészt pedig nem mindig tartják be a terveket.