Nem várhat tovább a Nyugat

Az Ukrajna keleti nagyvárosaiban zajló oroszbarát demonstrációkról azt tudjuk, hogy a tüntetők nagyon kevesen vannak. Legfeljebb pár ezren álltak ki az Ukrajnától való nagyobb vagy teljes függetlenség mellett. Ne feledjük, hogy a helyszínek, Harkov, Donyeck és Dnyipropetrovszk milliós nagyvárosok, de Lugansznak is annyi lakosa van, mint Pozsonynak. Nem tudjuk viszont, hogy a kevés, de sokszor annál agresszívebb tüntető közül mennyi az Oroszországból átszivárgott „turista”, sőt az orosz titkosszolgálatok által mozgatott provokatőr. Bizonyára sok.

Ha ez nem lenne elég, a határ másik oldalán több tízezer orosz katona állomásozik és nem akármilyen egységekről, hanem a hadsereg elitalakulatairól van szó. A legjobb páncéloshadosztályok, mint például a negyedik Kantemirov Gárdahadosztály (a moszkvai Vörös téren zajló katonai parádék állandó résztvevője), a második Tamanyi gépesített gárda-lövészhadosztály vagy az ejtőernyős deszant egységek. Támadás esetén (bár ezúttal nem áldozatok nélkül) becslések szerint 2-3 nap alatt a Dnyeszternél lennének. És Ukrajna megtámadásához természetesen a krími és a Dnyeszteren túli orosz csapatok is igénybe vehetők. Meg persze az ukrán fegyveres erőkből és titkosszolgálatokból beszervezett, az oroszoknak dolgozó ügynökök.

Ezzel párhuzamosan zajlik az Ukrajnát ellehetetleníteni próbáló gazdasági háború Moszkva részéről, drasztikus gázáremeléssel, állandó kereskedelmi akadályokkal (a sajtháborútól a határellenőrzés megszigorításáig), miközben csúcsra járatják az állami és a kormányhoz közeli médiákban a propagandaháborút, értsd, még a csapból is ez folyik.

A fő kérdés a következő: megelégszik-e a Kreml a Krím félszigettel, és ez esetben az Ukrajnára zúduló össztűz „csak” az ország destabilizációját célozza, vagy reális lehetőségként benne van a tarsolyban a kelet-ukrajnai régiók egy részének elszakítása, akár katonai eszközökkel is. Bár ezt Nyugaton továbbra is valószínűtlennek tartják, kizárni már szinte senki sem meri, mert korábban a Krím bekebelezését sem tudták elképzelni.

Éppen ezért kellene a Nyugatnak (a NATO, az EU és a nagyhatalmak képviselőinek közösen) az Ukrajnának nyújtott gazdasági segítség mellett határozottan megüzennie Oroszországnak, hogy milyen (komoly) gazdasági és egyéb szankciókra és büntető intézkedésekre számíthat, ha netán további területfoglalásra vetemedik.

A szerző a Comenius Egyetem Politológia Tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója