Nem támadjuk a Magyar Koalíció Pártját, csak odafigyelünk rá

Örömmel tölt el, hogy Bugár Béla is évtizedek óta hűséges olvasója lapunknak. Sőt, ebben az évben már harmadik cikkével járul hozzá Vélemény és háttér című rovatunk sokszínűségéhez. Az MKP elnöke úgy véli, hétfői számunkban lapunk támadta pártját, ráadásul összehangolt formában, mindjárt három cikkben is. Magam ezt erős túlzásnak tartom. Tény, hogy az Új Szó valamivel többet foglalkozik az MKP-val, mint más hazai lapok. Ez természetes, mivel a párt választói és a lap olvasói között legalábbis átfedés tapasztalható. Nem csoda, hogy kommentátoraink gyakran írnak a párt ügyes-bajos dolgairól, a szlovákiai magyarság ugyanis elsősorban az MKP-tól várja az érdekképviseletet, nem pedig, mondjuk, a HZDS-től.

A Bugár Béla által kifogásolt cikkek nem a lap híroldalain, hanem a Vélemény rovatban jelentek meg, jól láthatóan elkülönítve a tényközlő műfajoktól. Bugár véleménye eltér szerzőinkétől, teret adtunk neki ennek kifejtéséhez, ezzel az ügyet lezártnak tekinthetnénk. Az ország második közjogi méltóságának helyettese azonban szakmai ítéleteket fogalmaz meg munkatársainkról, így kénytelen vagyok néhány gondolatot hozzáfűzni írásához.

Bugár szerint Soóky László égbekiáltó módon hazudik, mikor azt állítja, az MKP „fiskális és spekulatív érdekek mentén létrejött párt”. Ugyanakkor írásának első bekezdésében maga mondja el, melyek voltak azok a jogi (fiskális) érdekek, melyek miatt a három legerősebb magyar párt vezetői spekulatív (az Idegen szavak szótára szerint elmélkedő, vizsgálódó, elméleti, elmélkedésből fakadó) módon arra jutottak, hogy egyesülni kell. Hogy az így létrejött párt az általa képviselt közösség egyik legfőbb érdekét valósította meg, az vitán felül áll, azonban nem cáfolata Soóky állításának.

Bugár szerint publicisztikai melléfogás Tóth Mihály etikai alapú számonkérése, mely ráadásul megkésett is. Miért lenne megkésett? Megoldódott már a szavazatokkal való kupeckedés problémája? Amíg a gyanúnak akár csak az árnyéka is fennáll – és úgy tűnik, fennáll –, a sajtónak kötelessége napirenden tartani a problémát. Ezt tette Tóth Mihály is.

Hogy Szilvássy József írásában mit kifogásol Bugár Béla, nem értem. Támadás felvetni, hogy van-e az MKP-nak stratégiája? De Szilvássy nem is ezt tette: Duray Miklóst idézte, aki szerint a pártnak nincs stratégiája. A különbség óriási. S ha a párt elnöke szerint az alelnök ezt a problémát eddig nem próbálta megoldani az MKP megfelelő fórumain, arról az Új Szó vajmi keveset tehet.

Kocur László