Nem mennek szavazni...

Több embertől hallottam: „Minek menjek el szavazni, mikor nincs munkám, a parasztok nem tudják eladni, esetleg áron alul, termékeiket, az egészségügyi ellátás is mindig gyengébb, az iskolák nyomorognak, de bezzeg van pénzük az »uraknak«, akik szedik a jó fizetést.” Ha valaki cáfolni akarná mindezt, nem volna sikere. Ezekben a napokban a Magyar Koalíció Pártjának jelöltjei járják az országot, és arra kérik a választópolgárokat, hogy december elsején menjenek el szavazni rájuk, hogy képviselhessenek bennünket a megyében. Tudatosítani kell azt is, hogy ha odakerülnek, sok szavuk nem lesz. Ugyanis Szlovákiában a demokrácia (a görög démos = nép és krácia = uralom szóból) nem azon áll, hogy kinek van igaza, hanem, azon, hogy kié a hatalom. A hatalommal mindig vissza lehet élni. Jézus visszautasította a sátánt, amikor negyvennapos böjtölése alatt megkísértet, és hatalmat ígért neki. Miért? Mert az ő hivatása az volt, hogy engedelmes legyen mindhalálig. Ő azért jött, hogy szolgáljon, nem azért, hogy neki szolgáljanak. De mi történik a „keresztény katolikus” Szlovákiában? Néhány nappal ezelőtt 75 éves özvegy édesanyám – aki tisztességben megöregedett, ma is szorgalmasan, erejét felülmúlva dolgozik – Érsekújvárban szemorvosnál járt. A pályaudvaron sorba állt a pénztárnál, és nyugdíjasjegyet kért Kürtre. Ugyanabban az időben odanyújtotta az igazolványt is. A jegykiadó ráordított, hogy nem tud magyarul. Mire ő megmondta Kürt szlovák nevét: „Strekov”. A válasz a jegykiadótól ez volt: „Sviňa.” („Disznó!”) Végül adott a nyugdíjasjegy helyett egy egész jegyet, édesanyám pedig igen örült, hogy a Szlovák Államvasutak hazaszállította áron felül és annak, hogy olyan szépen „megtisztelte” a mélyen nemzeti érzelmű jegykiadó, aki, lehet, vasárnaponként templomba jár. Képzeljünk el egy autót vagy biciklit, amely lefelé halad a lejtőn és elromlanak a fékek. A kézifék nem sokat segít, de óvatosan használva talán megvéd a teljes pusztulástól. Az utóbbi 10 évben nemcsak a kézifék szerepét töltötte be az MKP, hanem többet is. Ha nem azt akarjuk hallani, hogy „sviňa”, akkor ne ingadozzunk, éljünk alkotmányadta jogainkkal. Isten szabad akarattal teremtett bennünket. Szabadon döntünk, de ne felejtsük, döntéseinkért vállalni kell a felelősséget is.

Kovács László plébános, Szőgyén