Két évvel a Vár utcai tragédia után: beszélni és olvasni kell róla!

A könyv címe (Spúšť - Príbehy o láske a nenávisti) sokatmondó, a Spúšť érthető pisztoly ravaszaként, de akár pusztításként is a szeretetről és a gyűlöletről szóló dokumentumregényben.

Sokatmondó könyvszalag

Az érsekújvári est iránt nagy volt az érdeklődés. A szerzővel Ivana Královičová, a Bolyongó könyvtár képviselője beszélgetett. A közönség hallhatott a LMBTQI+-közösség hazai elfogadottságáról, illetve arról, milyen lehetőségeik vannak azoknak, akik a társadalom kedvezőtlen megítélésével, bántalmazással szembesülnek. Marek Hudec azt is megjegyezte, hogy közvetetten ugyan, de a tragédia után maga is osztozott Roman Samotný, a Tepláreň vezetőjének fájdalmában. Mivel Hudec kiválóan beszél magyarul és franciául, így ő volt Samotný kapcsolattartója, amikor a külföldi sajtó munkatársainak nyilatkozott. 

Marek Hudec újságírónak nem ez az első kötete. 2022-ben jelent meg az érsekújvári szőnyegbombázásokról szóló történelmi kiadványa. A szerző lapunknak elmondta, a a szexuális kisebbségek számára rendkívül fontos a közösség megtartó ereje és az értő családi háttér. 

Rendkívül fontosnak tartottam felhívni az olvasók figyelmét arra, hogy senki sincs egyedül a problémájával. A pszichológusok korábban is tartottak egyéni és csoportos terápiás foglalkozásokat, de ezeket hetente mindössze 12-20 személy látogatta. Az LMBTQI+-közösség tagjait azonban megviselték a történtek. A lövöldözés után alig két hét alatt 15 új ügyfelük lett a szakembereknek. Sokakat bántott, amilyen szenvtelenül reagált a környezetük a közösségüket ért tragédiára, és nehezteltek az iskolákra is 

– osztotta meg az Új Szóval Marek Hudec. 

A tragédia másnapja

Hudec a beszélgetés során hangsúlyozta, hogy Juraj és Matúš meggyilkolásáról nem szabad hallgatni. A szerző a tragédia idején nem tartózkodott a fővárosban, így az LMBTQI+-közösség beszámolóin keresztül tekint vissza az eseményekre. Megszólaltatta Roman Samotnýt és Radka Trokšiarovát is, akit meglőtt a támadó. Megtudtuk továbbá, hogy maga Radka is dolgozik egy könyvön, amely a DenníkN gondozásában jelenik majd meg. 

A tragédia másnapján a Pride önkénteseként már sodortak az események, az Inakosť (Másság) és a NoMantinels csoportosulásokkal közösen készültünk egy színházi darab bemutatójára, de nagyon gyorsan megértettük, hogy a próba elmarad. Vágni lehetett a feszültséget, a Pakt kultúrközpontban tartottuk volna a próbát, és az egész környék tele volt rendőrökkel. Nagyon gyorsan össze kellett írnunk valamennyi, az LMBTQI+-közösség számára tervezett programot, eseményet, hogy a rendőrség ezeket a helyszíneket felügyelje

– emlékezett vissza Marek Hudec. 

Kisebbségi stressz 

A könyv szerzőjének egyik legnagyobb dilemmája az volt, hogy mennyit foglalkozzon magával a gyilkossal. Végül azonban több oka is volt, amiért nem tette. Fél évvel a könyv befejezése előtt történt a prágai terrorcselekmény, ezért arra jutott, hogy a támadó életének, aktivitásainak bemutatása akár másokat is motiválhat. 

A közönség megtudta továbbá, hogy egy évvel a gyilkosságot követően jelent meg egy elemzés, amelyben a gyilkos által írt úgynevezett manifesztumot vették górcső alá. Ezt követően szeptemberben Amerikában elfogtak két toborzót, akik a fiatalokat internetes játékok révén, csetben szólítottak meg. A könyv szerzője szerint minden terrorista magányos farkasként dolgozik, de rendszerint egy internetes, zárt közösség tagjai. Az elfogott „toborzók” állítólag azzal a fiatalemberrel is kommunikáltak, aki fegyvert rántott Pozsonyban. 

A kilencvenes években végzett felmérések szerint az ország összlakosságának 4, ma már 7-8 százalékát teszik ki az LMBTQI+-közösség tagjai. Marek Hudec elmondása szerint a mikroagresszió, a diszkrimináció megkeseríti a mássággal élők életét. Mesélt saját tapasztalatairól, például arról, hogy meg kell gondolni, kivel beszélhet az életéről, éjszaka az utcán önkéntelenül is méregeti az embereket, hogy azok mennyire elfogadók, illetve elutasítók vele szemben, kisebbségi stresszel küzd. 

Történelmi vonatkozások

„Az első Csehszlovák Köztársaságban alakultak queer egyesületek, megjelent egy lap is A szexuális kisebbség hangja címmel, mert az akkori politikai hatalom számára ez elfogadható volt. A második világháború sötét volt, a szocializmus idején Szlovákiában is gyógyítani próbálták ezeket az embereket, majd a kilencvenes években újraalakultak az egyesületek, elkezdtek foglalkozni a mássággal élők jogaival. Itt említhetnénk meg az első parlamenti vitát a regisztrált partnerségről, ami a kereszténydemokraták nemtetszését váltotta ki”– egészítette ki az elmondottakat Marek Hudec. 

A beszélgetés során szó volt arról is, hogy a családok többsége ma már nyitottabb, tájékozottabb és elfogadóbb. Ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy az ingyenes pszichológiai tanácsadást bárki igénybe veheti. Az LMBTQI+ személyek szülői és baráti közössége is azért alakult, hogy senki ne maradjon egyedül a problémáival.