Télkeresőben a Kovácspataki-hegyekben (GALÉRIA)

Miután a november 22-én pénteken lehullott hó csak nehézkesen olvadozott, vasárnap korareggel az enyhe fagy kitartásában bízva úgy gondoltam, teszek egy kísérletet, s valamirevaló hótakarót keresek. Ha ezt Párkány tágabb környékén kell megtenni, az nem nagy gond. A magyarországi túloldalon karnyújtásnyira vannak a 600, sőt 900 méter tengerszint feletti magasságok. Ám ha nem akarjuk átlépni az országhatárt, akkor csak egy lehetőségünk marad: a Kovácspataki-hegyek.

Változatok a perspektívára

Valamiért azt gondoltam, hogy az utolsók között jutott eszembe az elmúlt hétvégén „havat” keresni itt. Ám ahogyan Garamkövesdről a piros jelzésen felfele haladtam a hegyoldalon, a 100 méteres szintkülönbség után egybefüggővé váló hótakarót látva kiderült, hogy tévedtem: mindössze egyvalaki tette meg oda-vissza az utat, vélhetően egy nappal előttem. Már amennyiben emberre gondolunk. Nyomok ugyanis voltak bőven – a medvén kívül gyakorlatilag mindenkitől, aki él és mozog az erdőben. 

Aki ismeri a járást errefelé, az tudja, hogy ebben az irányban 30 perc után kezdődik az, ami a hegység talán legfontosabb látványosságát képezi: a kilátás a hegygerinc oldalát képező vulkáni sziklás teraszokról. A nyugati, ill. déli irányba nyíló látvány mindvégig ugyanaz marad, lassan variálódik, de megunhatatlan. 

A Hegyfaroktól és Muzslától kezdve a Visegrádi-hegység keleti részéig terjed a perspektíva úgy, hogy mindvégig látjuk a Duna hipnotizáló S-t képező kanyarját Párkány és Esztergom között.

Kényelmes táv

Régen (egészen pontosan négy éve, a legutóbbi riportom óta) nem jártam a hegységben, így az összefüggő hótakaró mellett az újdonság erejével hatott rám az információs táblákkal szegélyezett tanösvény. Ennek vége az utolsó kilátópontnál található, ahol egy erdész, Anton Butaš emlékének szentelt pihenőhelyen ücsöröghetünk egy padon – persze csak ha elég meleg van ehhez. Innen még a Király-hegy (Kráľova hora, 375 m) alatti mezőig mentem el. Mivel ez a helyszín egy észak-déli csapásirányú nyerget képez az erdő takarásában, így jogosan számítottam igazi téli hangulatra – ami be is igazolódott: helyenként 20 centiméter vastag hó pihent a réten.

A bejárt táv 6,5 kilométert (és 250 méter szintkülönbséget) tesz ki Gyurcsó István garamkövesdi szobrától (ahol parkolni lehet) az említett rétig. 

A táv télen kicsit strapabíróbb gyerekkel is jól teljesíthető. Ám a sziklás teraszok kitettsége miatt érdemes számolni a széllel, ill. azzal, hogy ekkor a hideg miatt nem lesz sok idő a nézelődésre.

A kicsinyke hegység turistútjait – Garamkövesd és Helemba között – egyébként nem teljesíthetetlen feladat bejárni egy nap alatt. Még úgysem, hogy jelöletlen területre merészkedünk. Ha így teszünk, csak arra kell figyelni, hogy ne keveredjünk a 5-ös szintű védelmi zónába. Ebbe tartozik bele ugyanis a legmagasabb pont, a Keserős-hegy (Plešivec, 395 m). A kilátás miatt azonban ennél érdekesebb helyszín a Bordahegy (Burdov, 388 m), ahonnan egy-egy kopaszabb pontról szépen beláthatjuk a Duna mentét az esztergomi Szamár-hegytől egészen Visegrádig – vagyis a garamkövesdi teraszokhoz képest pont az ellenkező, nagyjából keleti-délkeleti irányba. A természetvédelmi előírások betartva a legegyszerűbben a Nagy-völgyből (Veľká dolina) felvezető erdészeti úton juthatunk fel ide. Hogy a dolgunk könnyű legyen, valamelyik túrázós applikáció lehet ebben a segítségünkre.