Az illetékesek arról igyekeznek meggyőzni a lakosságot, hogy az egészségügyi ellátás elérhetősége, minősége jobb mint valaha. A tárcát vezető miniszter sem győzi dicsérni a változásokat, mondván, a környező országok utánozni szeretnék az általa kiagyalt egészségügyi reformot.
Nem érezzük a javulást
Az öndicséret szólamait sajnos beárnyékolják az elégedetlen betegek sirámai. Akik sajnos, nem érzik, hogy javult volna a beteg- és gyógyszerellátás. Egy szlovák napilap közvélemény-kutatása szerint a megkérdezett nyugdíjasok 69, a rokkantak 53 százaléka azt nyilatkozta, képtelen megfizetni a szükséges gyógyszereket. A minisztérium persze túlzásnak tartja, hogy a sajtó „veszélyeztetett csoportként” emlegeti őket, mert szerintük minden diagnózisra létezik a biztosító által térített, vagyis önrészfizetés nélküli orvosság. Csak hát a krónikus betegek esetében – s melyik nyugdíjas nem az? – az orvos gyakran kényszerül arra, hogy a kevesebb káros mellékhatással járó, eredeti, tehát drágább gyógyszerrel próbálja orvosolni a bajokat. Nehéz beszélni jó minőségről és elérhetőségről akkor, ha hajléktalanok halnak meg a kórházak udvarán. Hiába bírálja a minisztérium az alulfinanszírozott és továbbra is veszteséget termelő intézetek embertelen hozzáállását, ha minden áron kiegyensúlyozott költségvetést követel?! Hiszen köztudott, a több kórban szenvedő, biztosítást nem fizető hajléktalanok (drága) kezelését az egészségbiztosítók nem térítik, és persze ők sem térítik meg a napi 50 koronás kórházi illetéket. Nehéz beszélni jó minőségről és elérhetőségről akkor, ha a szenvedélybetegek sem jutnak időben gyógyintézetekbe, mert nem titok, a kezelésükre szakosodott intézmények sorra megszűnnek. Nem érv, hogy az iszákos, kábítószeres önmaga tehet állapotáért, ha a WHO szerint betegségről van szó. Ennek ellenére az elvonók is bezártak. Míg 1990-ben 277 ággyal 34 működött, 19 éjjel-nappal, 2003-ban csupán egyetlen (négy férőhellyel), manapság viszont már egy sem.
Nincs rendjén, hogy egyre gyakrabban nemcsak a gazdagok, hanem a kispénzűek is kenőpénzzel akarnak jobb, színvonalasabb, esetenként gyorsabb ellátáshoz, figyelmesebb bánásmódhoz jutni. Nincs rendjén, hogy akadnak szakorvosok, akik mások nyomorúságán gazdagodnak meg, de vajon nem a rendszerrel van baj, amely megengedi, lehetővé teszi az előny pénzért való megvásárlását? Ha mindenki időben megkapná a szükséges ellátást, aligha adna borítékot az orvosnak! Persze égbekiáltó az is, hogy a rászorulók előtt bezárulnak a gyógyfürdők kapui, de az is, hogy a szakorvosok – tartva a büntetéstől – nem írják fel a betegnek a drágább gyógyszert. A felsorolást lehetne folytatni.
Talán helyén való a felvetés: mi jogon beszél a miniszter a betegellátás elérhetőségének, minőségének javulásáról?!
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.