Nem csak papucs és szappan

Úgy érzem, reagálnom kell az Új Szó április 17-én megjelent, Viszály az oktatási támogatások miatt című vezércikkre és az Iskola utcában megjelent beszélgetésre, amely a lévai iskola igazgatójával készült. Nem helyénvaló, hogy általánosítanak. A személyes sérelmek nem biztos, hogy érdeklik a nyilvánosságot. Tudom, a „legjobb védekezés a támadás”, és ha még nyilvános is, indulatokat válthat ki. Mint szülő fontosnak tartom védeni a Pázmány Péter Alapítvány munkáját. Ez a támogatás nem az iskoláknak, hanem azoknak a gyermekeknek nyújt segítséget, akik magyar tanítási nyelvű iskolába járnak. Igen is helyénvaló, hogy a gyermek elsőszámú jogi képviselője – én, szülő – anyagi feltételeimhez szabva válasszam ki, gyermekemnek mire van szüksége a pályázat adta kereteken belül. Más országokban a szülő kapja meg ezt az oktatási és nevelési támogatást. Csak örülhetünk annak, hogy nálunk a Szülői Szövetségek vállalták ezt. Most már csak azt nem értem, miért a Pedagógus Szövetség és a Katedra Társaság szeretné eldönteni, mire fordítsuk a gyermekeinknek szánt támogatást?! Példa értékűnek hoznám fel az iskolánk igazgatóságát, melynek nem az a célja, hogy elvegye a tanulóknak szánt juttatás egy részét, hanem nyitott szemmel jár a világban, és száz más lehetőséget ragad meg, hogy az iskola pályázatok útján pénzhez jusson. Így lett felújított iskolánk, műfüves pályánk... És ha elfogynának a Szülői Szövetség tartalékai, nekünk, szülőknek a gyerekekkel karöltve kell akár papírt gyűjtenünk, hogy a versenyek útiköltségét téríteni tudjuk. Tehát meg kell fogni a munka végét is. A gyermekeinknek szánt összeget pedig költsük a gyermekeinkre, mert így mindenkinek egyformán jut: segédeszközre, váltópapucsra, könyvre és kirándulásra egyaránt. Ezt a pénzt úgy is be lehet osztani, hogy mindenből részesüljenek. Az iskolák pedig keressék meg azokat az anyagi lehetőségeket, melyekből gyarapodni tudnak.

Hajtman Borbála a párkányi Magyar Szülők Szövetségének elnöke