Nem a többség diktatúrájára

A képviselők kézi vezérléséről ismertté vált Jana Laššáková frakcióvezető indítványára a Smer képviselői megszavazták, hogy az ülés programjáról levegyenek tíz ellenzéki törvényjavaslatot. Csak úgy. Mint ha ott sem lettek volna. A következő lépés tán az lesz, hogy valamelyik képviselőt megfosztják a mandátumától, ahogy annak idején Mečiarék tették. Elvégre többségben vannak, nem?

A Szlovákiában is dívó parlamentáris képviseleti demokráciának viszonylag egyszerű játékszabályai vannak: aki többséget tud szerezni, az fogja megmondani, mi lesz négy évig. Ha elég nagy a többsége, akár alkotmányt is módosíthat egyedül. Igen, ezt akár az ellenzék nélkül is megteheti, úgy, hogy az jogilag teljesen rendben lesz. Csak hát nem lesz túl elegáns. Fiatal demokráciánkban a politikai kultúrából alkalmanként deficit mutatkozik. Az aktuálisan hatalmon levők hajlamosak megfeledkezni arról, hogy a 150 fős testületben aktuálisan kisebbségben levők nem maguktól kerültek oda: ugyanolyan emberek szavazták be őket, mint az éppen többségben levőket. Semmibe vételük az állampolgárok egy csoportjának látványos semmibe vételét is jelenti.

A parlamenti bizottságokban lehet elutasító álláspontot megfogalmazni az ellenzéki törvénymódosító javaslatokkal, törvénytervezetekkel kapcsolatban. Ugyanezt meg lehet tenni a plénumban is, a javaslat vitája során, illetőleg a szavazásnál. Azonban megakadályozni azt, hogy a javaslatokról egyáltalán tárgyaljanak, már-már olyan nagyfokú bunkóság, mint nem szavazni meg egy-egy rendkívüli parlamenti ülés programját. A Smer keddi túlkapásával újfent bizonyította azt, amiről már röviddel a 2012-es parlamenti választások során megbizonyosodhattunk: most már bizonyossággal kijelenthető, hogy a kommunikációs tanácsadók által diktált, békülékeny, kompromisszumkereső szólam csak politikai máz volt, amely továbbra is ugyanaz a hataloméhes pártot takarja, amelyet korábban megismerhettünk.