Nehéz az iskolatáska...

Köztudott, hogy a demokrácia korántsem a legtökéletesebb hatalommegosztó és társadalmakat működtető intézményrendszer, ám még nem találtak föl jobbat... Mindazonáltal olyan arányban vagyunk hajlamosak azt kárhoztatni, amilyen arányban a demokratikus döntéseket jellemző többségi elv esetleg keresztezi, gátolja egyéni vagy csoportos ambícióinkat. Nyilván ilyen alapon váltott ki viszonylag harsány tiltakozást Kassa megye parlamentjének minapi alakuló ülése is az ott ellenzékbe szorult kormánypárti politikusok körében. Az SDKÚ és ugyancsak a szlovák kereszténydemokrata érzelmű választókra hajtó KDH színeiben megválasztott megyei képviselőkről van szó, akik holmi bolsevizmussal vádaskodva nehezményezik azt, hogy a megyei parlamentben létrejött Smer–Magyar Koalíció Pártja szövetség(!) többségi pozícióját kihasználva, a szakbizottságok elnöki posztjaira kizárólag saját embereit ültette be. A döntést követően egyes médiák is azonnal fontosnak tartották, hogy oknyomozásba kezdjenek és rávilágítsanak: Kassán a jobboldali pártként számon tartott MKP a Robert Fico-féle vulgárbaloldali Smernek asszisztálva, úgymond, szembe megy a jobboldal pártjaival, amelyek történetesen jelenlegi kormánykoalíciós partnerei... No és akkor mi van, kérdezhetnők!? Hiszen a magyar többség ellenében nagy dérrel-dúrral összetapasztott, majd bizonyos országos sajtótermékek által is igencsak masszívan támogatott „nagy szlovák koalíció” és az MKP szembenállásáról elhíresült Nyitra megyében pedig a KDH állt és állította szembe lehetséges választóit kormánykoalíciós partnerével az MKP-val... Közben persze egyik esetben sem sérültek a demokrácia alapelvei. Mi több, erkölcsileg sincs különösebb gond egyik módszerrel sem. Egy olyan hatalmi műfajban ugyanis, mint a politika, merőben más az erkölcsi mérce, mint, mondjuk, egy apácazárdában... A moralizálás tehát egyrészt nevetséges a politikában, másrészt pedig bizony meglehetősen kontraproduktív aktus. Annak idején például Nyitra megye parlamentjében sem az volt a baj, hogy az MKP képviselői folyamatosan leszavazták ellenzéküket. Az országossá tupírozott ellenszenvet az váltotta ki velük szemben, hogy olyan döntéseket nyomtak le ellenzékük torkán, amelyek messziről bűzlöttek az önérdekű hatalmi visszaélések gyanújától... Nehéz lett volna másként magyarázni, hogy Nyitra megye bizonyos szociális intézményei röviddel a választások előtt egy csapásra miért kerültek olyan polgári társulások hatáskörébe, amelyek élén vagy hátterében bizonyíthatóan azok a magyar képviselők álltak, akik meghozták a vonatkozó döntéseket. Nyitra megyében bizonyos idő elteltével most már azt kell majd megvizsgálni, hogy az új többség – immár nem magyar, hanem szlovák! – vajon képes lesz-e elegánsabb hatalomgyakorlásra, mint az MKP eddig általa kárhoztatott képviselői. Kassán is és persze minden egyes megyében ugyanígy kell majd eljárni. Mivel azonban az új megyei képviselő-testületek tagjait sem valami idegen bolygóról szalajtották, hanem ebben az országban szocializálódtak, s most a demokrácia egyazon iskolájába járnak, mint itt mindenki, az elegancia, az empatikus, nem utolsósorban a közérdekű hatalomgyakorlás szempontjából velük kapcsolatban sem nagyon táplálhatunk hiú ábrándokat. E tény viszont a legkevésbé sem a demokratikus intézményrendszer hibája...