Néhány mondat két cikkről

Az Új Szó 2003. július 11-i és 12-i számában Tóth Mihály és Juhász László tollából megjelent cikkekre szeretnék reagálni. Az utóbbi időben az abortuszvita és a katolikus oktatást érintő vatikáni szerződés kapcsán sorra jelennek meg az Új Szóban a katolikus egyház álláspontját támadó cikkek. Tóth Mihály megadja az alaphangot a támadáshoz a július 11-i számban Az imazsámoly alatt című kommentárjában, amelyet egy nappal később Juhász László még durvább módszerrel folytat, amikor a Ne vígy minket a kísértésbe című cikkében a katolikus szentmisét gúnyolja, s ezzel megsérti a hivők érzéseit. Tóth Mihály megemlíti az európai történelemnek azon szerinte „fényes pillanatait”, amikor „a progresszív társadalmi erők hatására megvalósult az állam és az egyház különválása”. Kár, hogy nem sorolja fel ezeket a fényes pillanatokat. Netán az úgynevezett nagy francia forradalom eredményeire gondol, amely véres terrorral igyekezett megszüntetni a vallást és az egyházat? Mindennek utóhatása volt Franciaországban, finomítottabb formában, az egyház jogainak a cikkíró által kívánatosnak tartott megnyirbálása a XX. század elején. Ennek a szellemnek követője volt a Tóth Mihály által felmagasztalt „demokratikus” Csehszlovákia is, a német- és magyargyűlölő „demokrata, Beneš vezetésével, aki nemcsak az egyház, hanem – saját bőrünkön tapasztalhattuk – a kisebbségek jogait is igyekezett korlátozni. Ebből az „idilli” demokratikus állapotból zökkentette ki a cikk szerzőjét a „barbár magyar kakastollas csendőrök” terrorja, akik – szerinte – nyilván a katolikus egyház nevében cselekedtek. A „haladás és a fejlődés” nevében egyébként Sztálin és a bolsevik gonosztevők is igyekeztek különválasztani az egyházat, nemcsak az államtól, hanem a hivőktől, az egész társadalomtól is. Ennek meglehetősen drasztikus módját választották: üldözték, kínozták, meggyilkolták, vagy esetleg „csak” internálták a papokat, szerzeteseket, teljesen meg akarták semmisíteni ellenfelüket. Ezek lennének Tóth Mihály történelmi „fényes pillanatai”? Ma az egyház és a vallás ellenségei már ravaszabb módszerekkel dolgoznak. Igyekeznek gazdaságilag ellehetetleníteni az egyházi szervezetek működését, s a mesterségesen gerjesztett médiabotrányok által gyengíteni az egyház számukra veszélyesnek tartott befolyását. Az egyház senkit sem akar kényszeríteni elvei elfogadására, de küzd azért, hogy hívei a katolikus tanítás elvei és saját erkölcsi meggyőződésük szerint élhessenek. A katolikus híveknek joguk van hitbeli és erkölcsi meggyőződésük kinyilvánítására és megvédésére, mivel a vallásszabadságot – még ha ez egyes, Sztálin fényes pillanatai iránt nosztalgiát érzőknek nem is tetszik – a valóban demokratikus állam mindenki számára köteles biztosítani.

Dr. Karaffa János

plébános