Négy kormány kezdeményez, programot ad, s várja a többiek csatlakozását

A közös európai védelmi politika fejlesztéséről ma tartandó brüsszeli négyes csúcsértekezlet nem irányul sem a NATO, sem az Egyesült Államok ellen – mondta az értekezlet kezdeményezője és házigazdája, Guy Verhofstadt belga miniszterelnök. A balközép kormányhoz közel álló Le Soirnak adott interjúban Verhofstadt kifejtette, hogy Franciaország, Németország, Belgium és Luxemburg célja a csúcstalálkozóval megindítani az Európai Unió országai közös biztonsági és védelmi politikájának gyorsabb kibontakoztatását a megerősített együttműködés formájában – azaz néhány ország kezdeményez, programot ad, és várja a többiek csatlakozását. A belga kormányfő emlékeztet: ő már tavaly júliusban levélben hívta fel a többi tizennégy tagország kormányfőjének figyelmét, hogy lehetetlen összehangolt külpolitikát folytatni összehangolt védelem nélkül, s most már ideje áttérni a tanácskozásokról a cselekvésre. A nyugati szövetségben lezajlott iraki válság még jobban kidomborította ezt a felismerést: ha Európának nincs összehangolt kül- és védelmi politikája, nem tud számottevő szerepet játszani a világpolitikában. Verhofstadt aláhúzta, hogy új értelmet és lendületet kell adni a NATO-nak, méghozzá úgy, hogy az erős amerikai pillér mellé fel kell fejleszteni egy erős európai pillért. A négyes csúcson három témával foglalkoznak: az első az európai védelem fogalma és kialakítása a megerősített együttműködés formájában, továbbá kapcsolata a NATO-val. Másodszor: néhány feladat kijelölése, például közös európai fegyverzetbeszerzési ügynökség létrehozása; közös kiképzések, sőt akár közös európai parancsnokság kialakítása. Végül: felhívás a többi tagországhoz, hogy csatlakozzanak e tervekhez. Verhofstadt szerint az EU és elődei mindig így haladtak előre az Európai Szén- és Acélközösségtől a közös mezőgazdaságon át a közös pénz megteremtéséig. Nem válaszolt egyenesen arra a kérdésre, hogy elképzelhetőnek tartanak-e közös európai védelmi politikát Nagy-Britannia nélkül, de reményét fejezte ki, hogy London is csatlakozni fog tervükhöz, miként a közös pénzrendszerhez is. Össze kell fogni az erőket már csak azért is, mert az EU országai fele annyit költenek védelmükre, mint az Egyesült Államok, de csak az amerikai védelem hatékonyságának 10 százalékát kapják érte, mert mind ugyanazt csinálják külön-külön. A belga kormányfő még azt is reméli, hogy egy összehangolt védelmi politika előmozdíthatja a közös külpolitika kialakítását is: „Ha van európai védelem, akár a NATO részeként is, akkor kénytelenek leszünk közös stratégiai koncepciókat és elemzéseket végezni. Ha lett volna ilyen védelmünk, biztos vagyok benne, hogy jóval hamarabb kezdtünk volna Irakról beszélni, hogy együtt alakítsunk ki stratégiát” – véli. A belga kormányfő azt reméli, hogy az EU országai távlatilag túllépnek a válságkezelés szerény katonai céljain, és létrehoznak egy több ezres létszámú európai gyorsan bevethető egységet – de mindezt az amerikaiakkal összehangolva. A Le Soir rámutat, hogy a négyek találkozóját erős ellenérzések kísérik, s a tagországok ugyanúgy oszlanak meg, mint az iraki kérdésben. Nagy-Britannia, Spanyolország, Olaszország és Hollandia azt is megakadályozta, hogy az EU görög elnöksége akár megfigyelőként képviseltesse magát az értekezleten. A konzervatív amerikai The Wall Street Journal (WSJE) európai kiadása vezércikkében azt írta, hogy az összejövetel az iraki ügyben vesztesek találkozója lesz, amiből a két nagyobb már szívesen kihátrálna. Az uniós országok többsége szemében az EU és az Egyesült Államok közös értékeken alapuló szövetséget alkot, és Európa nem kíván versengő hatalomként szembefordulni az Egyesült Államokkal. „Franciaország és Belgium sokat vesztett befolyásából Wa-shingtonban, és amerikai megtorlás fenyegeti őket” – írta a WSJE. (m)