Ne a Gyulától féljünk

„A lettnek meg lett mondva”! Kocsmai politizálás közben, a Somorja és Komárom közötti térségben hangzott el kis dolgozatom indító mondata. Arról folyt a vita, hogy a néppárti internacionálé tanácskozásának résztvevői lettországi jobboldaliak kezdeményezésére azt fontolgatják, az EU-ban miként lehetne megakadályozni a volt pártállamiak jelenlétét. Valahol hallottak, olvastak róla, hogy Magyarországon a kormányzó szocialista párt érzékenyen reagált a kezdeményezésre, azt (is) feltételezve, hogy a lettek Fidesz-kezdeményezésre, Horn Gyulának címezve terjesztették be a javaslatot.

Selymessy szomszéd mondatát lényegre tapintás szempontjából tanult politikai elemzők is megirigyelhetnék. Feltéve, persze, hogy ismerik és elismerik a magyarországi, illetve a környező országokban bekövetkezett rendszerváltás előkészítése, illetve előkészítetlensége közötti különbséget.

Selymessy szomszéd felszólított, valljak színt, úgy gondolom-e, hogy valóban magyar, fideszes sugallat a kezdeményezés beterjesztése. Ha igen, tüstént ítéljem el az akciót. Mit mondjak? Úgyszólván köszönés nélkül hagytam ott a vita színhelyét. Pedig szívesen véleményt mondtam volna, ha azt kérdezik, a szlovákiai, vagy még inkább a szlovákiai magyar politizálás szempontjából vannak-e tanulságai a jobboldal magas fórumán elhangzott kezdeményezésnek.

Van, aki botrányt emleget, mások elkésett törekvésről, sokan pedig a rendszerváltás elfuserálása miatti rossz lelkiismeret megnyilvánulásáról beszélnek. Sokan a lusztrálás elszabotálását vetik az 1989 utáni kormányok szemére, és kimutatást készítenek róla, hogy Mečiar, az erősen pártállami múltú Kukant elnökjelöltként futtató Dzurinda és Rusko pártjában hány egykori besúgó tölt be törvényhozói tisztséget.

A néppárti jobboldal törekvése megítélésében a legnagyobb hibát azzal lehet elkövetni, hogy figyelmen kívül hagyjuk az egykori pártállamok közötti különbséget a rendszerváltásra való felkészülésben. Összehasonlítható-e az, ami a pártállam utolsó, csaknem egy évtizedében Magyarországon a gazdaságban, a politikában és a kultúrában történt azzal a mozdulatlansággal, ami mondjuk az NDK-ra volt jellemző? Hát még azzal, amit Szlovákiában örök időkre szólónak tartottak! Talán a politikában járatlanok is felismerik, mi minden rejlik e mondat mögött: a magyarországi keresztény-nemzeti politikusok torkán fennakadt a Károly-rend, amit neves európai jobboldali politikusok Horn Gyula mellére tűztek.

Dzurinda miniszterelnök lelkesen megszavazta a jobboldali kezdeményezést. Talán hasznos lenne, ha az MKP e tekintetben mérsékeltebben lelkesedne. Ne a Gyulától féljünk, hanem azoktól, akik annak idején semmit se tettek a mozdulatlanság megszüntetéséért.